Catelyn:
Egy utolsót…
Egy utolsó ünnepet szeretnék csak kérni…
Hogy minden egy percre, mint rég legyen…
Hogy legyen hova vissza, emlékezni térni,
Ha már nem leszünk egyszerre, egy helyen…
Egy utolsó ünnepet, elbúcsúzni szépen…
Eltitkolt, fájdalmas könnyeket…
Utolsó mosolyt egy megfakuló képen,
Amit majd eldobni nem lehet…
Mert elő kell venni, hogy őket újra lássuk,
Hogy kérdezzünk hiába – nem felelel…
Hogy vétkeiket – ha voltak – ismét megbocsássuk,
És álmodjuk néha, hogy átölel…
Egy utolsó ünnepet, hókristályos fénnyel…
Hazudni, hogy örömből könnyezzünk…
Megbékélni szeliden a múló létezéssel,
Felkészülni arra, hogy nem leszünk…
Egy utolsó fogok akkor is csak kérni,
Ha majd érzem a nemlétem közelét…
Hogy legyen a maradóknak hova visszatérni,
Az emlékeken át lesz ez kötelék…
Egy utolsó ünnepet, nem magamnak kérem!
Csak szeretném, hogy a “majd” szebb legyen…
Nemlétbe illani, ünnepélyes fényben,
Ébredést remélve egy jobb helyen...
Bicske, 2024. november 29.
Kép forrása: MI
