Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 21., szerda

Szörnyek

 Catelyn:


Szörnyek

A szekrény mélyén szörnyek élnek!
Képzeled - hisz be sem férnek!
Nem mindegyik óriási?
Mit tudnának ott csinálni?

Az ágy alatt szörnyek laknak!
Nem kell félni, nem harapnak!
Ott lent ugyan mit tehetnek?
Porcicákat terelgetnek!

Az ajtók mögött szörnyek vannak!
Hogyha nyílik, frászt is kapnak!
Áttetszővé válnak nyomban,
Mikor a lámpa fény lobban!

Szörny lapul meg minden csendben.
Bujkálnak a szürkületben…
Nyikorgó hang – talán sírnak?
Kaparászás – kinek írnak?

Szekrény, ágy-alj, ajtó háta!
Éjszakánként szörnyű lárma!
Mi történik, sír a gyerek:
“Elaludni nem is merek!”

Apa, anya mért nem látja?
A gyerek csak kitalálja?
Mi lehet a szörnyek titka?
Bújnak, ha a rejtek nyitva?

Ott sem voltak? Összementek?
Nem tudni, hogy hová lettek...
Tol a szülő mindent félre!
Mérges most a gyerekére...

Nyílik ajtó, félre kacat!
Szülő morog, fújtat, matat...
Lámpa gyúl és kiviláglik:
A szekrényből mi hiányzik?

Nincs ott más, csak néhány pulcsi,
Plüss malac – az orra turcsi!
Sok feledett, régi játék…
De nincs szörny, nincs ártó szándék!

Szelíden simul a szőnyeg…
Nem lépkednek rajta szörnyek…
Nincs ott semmi, nem kell félni..
Ideje már ágyba térni!

Halk zörej az ablakokban,
A párkányra tündér toppan…
Álmot hint a csöpp szemekre,
Vigyázva a gyermekekre!

Bicske, 2026. január 21.

Kép forrása: MI






2025. június 24., kedd

Mackó mese

 Catelyn:


Mackó mese

 

Nem mindegyik játékmackó olyan cuki, mint hiszik…

Előfordul bizony az is, hogy némelyik hisztizik!

Nem jó ez se, az se, úgy se -bármit mondasz, sehogy se jó!

Pedig a kis mackó lelke olyan tiszta, mint a hó…

 

Csak éppen ma bal lábbal kelt, nem is aludt túl sokat!

Nem is éhes olyan nagyon, turkál, egyre válogat…

Aludna is, nagyot ásít, de az ágya nem puha…

Nagyon szorít, nem is olyan kényelmes az új ruha!

 

A cipője nagyon hangos, kopog csak amerre jár!

„Nem lehet így bújócskázni, minden hunyó megtalál!”

Bundájában lóg a masni, hogyha még nem hagyta el…

Hiába sok kedves kérdés, mikor duzzog, nem felel…

 

Szomjas, éhes, fáj a hasa, túl fényes a napsugár!

Hiába, ma úgy tűnik, hogy jót semmiben nem talál!

Pedig amúgy kedves, helyes, ha épp kedve engedi…

Mikor meglát, örül neked, mancsát vígan lengeti!

 

Nem kérdezi, mit is hoztál, örül csak mert miért ne?

Mosolyogva bújik -szinte- bárkinek az ölébe…

Cukorkát adsz, simogatod, átöleled, becézed…

Bólogatsz sok bölcsességre, akkor is, ha nem érted…

 

Megosztod -mert így tanultad -vele, mindazt ami van!

Ő meg örül -bocsszó, tényleg!-, rejti kincsét boldogan…

Csak hogy később eléd tárja, örülj vele mit kapott!

Mintha neki adtad volna a napot, holdat, csillagot…

 

Mert a kis mackók számára minden kacat csupa kincs!

Egy kis mackónál boldogabb lény a semmitől is -tudom – nincs!

Habár mikor kedve rémes, nem is olyan aranyos,

És akkor a legborzasztóbb, mikor dühös, haragos!

 

Nem találja ezt sem, azt sem, ki tette el nem tudja…

A játékot -jaj, de sok van! – nagyon hamar megunja…

Olvasgatna, de nincs kedve – „Unatkozom!”-kesereg…

Nem is sokban különböznek a mackók és a gyerekek!

 

Főleg akkor hasonlóak, mikor alászáll az est…

A csillagpor a szempillákra szelíd, puha álmot fest…

Elringatja bágyadt testét minden, ami csupa jó…

Súgva száll az éjszakába az anya-hangú altató…

 

Tatabánya, 2025. június 24.


Kép forrása: MI





2022. október 21., péntek

Sakk

Catelyn:

Sakk


Pepita parketten bukdácsoló párok!

Szabályos lépéseket követelő táncok!

Fényesre csiszolt, csoda szép táncosok!

Játék-tábla országban, négyzetnyi városok…


Tehetetlenek, hiszen nem maguktól lépnek!

Engedelmeskednek egy irányító kéznek!

Bátran vagy tétován, hova teszik oda lépnek…

A vereségtől vajon a sakk figurák félnek?


Szabály szerint lépnek, rakják arrébb őket!

Nem rajtuk múlik, hogy vesztenek vagy győznek!

Játék háborúban nem olyan izgalmas az élet,

És végül pihenőre mind ugyanoda térnek…


Királyok, királynők, futók és a bástyák…

Szökkenő huszárokkal megrészegült vágták…

Parasztok teli mind-mind szép reménnyel!

Elégedettek vajon ők is az eredménnyel?


Mi lenne ha egyszer életre kelnének?

S a táblán szabadon, maguktól mennének?

Egymásnak esnének, harcba mindhalálig?

Lenne sok olyan ki a dobozba visszavágyik?


Vagy átölelnék egymást tiszta szeretettel?

Felvonulás lenne, ünnepélyes fegyelemmel?

Ha a sakkfigurák hirtelen emberek lennének,

Szeretném tudni, hogy akkor mit tennének?


Vagy ha az emberekből lennének a bábok?

Akaratlan ők járnák a sakktáblán a táncot?

A játék végén a dobozba végül őket tennék,

És játszani elő őket csupán néha vennék…


Szeretem a sakkbábukat de cserélni nem szeretnék!

De ha mégis azt hiszem, leginkább gyalog lennék…

Mert a játék végéig a paraszt lehet bármi!

Csak biztos kézzel kell a táncot a sakktáblán járni!


Óbarok, 2022. október 21.