Catelyn:
Évszak váltás
Az ősz belépett az ajtón csendben.
A nyár akkor még csak búcsúzott.
Megkérdezte tőle, hogy: -Minden rendben?
Majd pakolni kezdte, hogy mit hozott…
Nagy volt a kosara, elfért ott minden!
Kinek ezt, kinek azt – gazdagon…
Válogatott belőle derűsen, frissen,
És szétterítette az asztalon…
Iskolakezdést, és illatos könyvet!
A járdákon koppanó gesztenyét!
Madárdal fosztotta hajnali csöndet…
Gurultak a kincsei szerteszét…
Lehulló levelet, levelek táncát…
A virágok tövébe szirmokat…
Korai hold-keltét, csillagfény-lámpát,
Elmúlást takaró titkokat…
Harmatos pókhálót, ködöt a rétre.
Ottmaradt gyümölcsöt ágakon…
Esőfelhőt festett szürkén az égre,
És aratta a semmit is szárazon…
A fejét csóválta, a nyár alig termett…
A végén csak riadtan kapkodott…
Az elmúló időben dorgálást sejtett,
De javítani végül már nem tudott…
Mosolygott az ősz, hiszen erre is gondolt.
A kezei nem voltak üresek:
A kosarából szelíden nyárutót bontott,
És eltolta kicsit a szüretet…
A nyár hálás mosollyal lépett
a múltba,
Megtette, azt, amit tehetett…
Az ősz beletúrt a nagy
kosárba újra,
És mindent elnézve nevetett…
Tatabánya, 2025. augusztus 31.
Kép forrása: MI
