Catelyn:
Haj-jaj…
Fejem, mint egy oroszláné: dús sörényem szerte száll!
Megoldást a problémára – küzd! - a fésű, nem talál…
Bezzeg, hogyha én szeretném, hogy nézzen ki valahogy!
Lógna ugyanúgy, unottan, nem segít lakk, hajhabok…
Nem segít a hajsütővas, a zselé csak ráragad…
Fegyelmezni nem tudom a rakoncátlan szálakat…
Pedig tényleg megpróbáltam, mindent amit lehetett!
Nem riasztja festék, olló – gúnyolódva nevetett…
Nem ijeszti meg a fodrász, semmiféle sapka, sál…
Hiába is próbálkozom, ugyanúgy – sehogysem- áll…
Egyenes, és vékonyszálú, olyan, mint a gombostű…
Ilyen hajjal együtt élni – lássuk be, hogy nem könnyű!
Szebb lenne, ha volna benne hajlam némi tartásra…
Nem is göndör fürtre csak egy ici-pici hajlásra…
Aprócskára, hogy hullámnak nem lehetne becézni…
Egy alig látszó csigácskával képes lennék beérni!
Hiába na, mások fején kívánatosabb a haj…
Persze, hogyha göndör lenne, talán az lenne a baj…
Vagy ha éppen szál se volna, keseregnék rendesen…
Nem hinném, hogy lenne, aki elégedett teljesen…
Kócos fejem a tükörben jót derülve mosolyog…
Önmagamnak korán reggel mennyi gondot okozok!
Vándor útra kel a fésű, simul a haj egészen…
Frizura lesz végül? Kétlem... Mégis, kicsit remélem...
Mány, 2024. október 28.
Kép forrása: MI
