Kísértet leszek...

 Catelyn:

Kísértet leszek...

Kísértet leszek, ha meghalok, kedves kis kopogó szellem!

Tudatom -akivel érdemes - hogyha visszakerült a lelkem!

Leverek néha egy poharat, kiöntöm olykor a tejet...

Legyintek arcukra semmiből túlvilág-hidege szelet...

Elkeverek egy jobb cipőt, és csomót kötök a sálra...

Nem fogják tudni, hogy hol lehet a zokninak, kesztyűnek párja...

Bontani kezdek egy pulóvert, leszakítok egy gombot...

De ígérem nem fogok okozni, igazán óriás gondot!

Nem gáncsolom el, nem ijesztgetem, nem kell tőlem majd félni!

Nem fogok rúzzsal a tükörre furcsa, idegen jeleket vésni!

Elől felejtek néha egy könyvet, de hogy elolvassák nem kérem számon...

És nem fogják hallgatni, hogy zenélek a lelkemre fonódott láncon...

Csak néha, amikor semmit sem várnak, egy virág majd kecsesen legyint...

Cetli kavarog, észre sem veszik, hogy elfeledtek valamit megint!

A könnyeik helyére illatot igézve csempészek mosolygást néha...

Tudni fogják, hogy minden bosszúság, kedveskedő kis tréfa...

Nem fogok búsan a síromon ülni, ne keressen engem ott senki!

Nem kell márvány, arany betű, hogy tudjanak ott is szeretni!

Nem kell virág, hogy mások lássák, mikor is jártak nálam...

Aki fontos volt, tudni fogja, hogy kísértetté váltam!

Meséljenek és majd úgy teszek, mintha nem tudnék sohasem semmit...

Képzeljék el, ahogy elborzadok: teából nekem csak ennyit?!

Ha függöny lebben, ha ajtó nyikordul az éjszakában halkan...

Ha beivódik a mindennapokba egy régóta nem hallott dallam...

Nem fogok leskelődni persze, engedek mindenkit élni!

De hogyha olykor alkalmam lesz, én vissza fogok majd térni!

Kísértet leszek, kócosan kóválygó, holdfény illatú szellem...

Aki, ha hívják ott terem bárhol, azonnal, abban a percben...

Tatabánya, 2024. augusztus 20.

Kép forrása: MI