Ha meghalok...

Catelyn:

Ha meghalok…

 

Ha meghalok, tudd, nem haragszom! Nekem többé nincs okom…
Hogyan tovább? Lesz, ahogy lesz, most már mindegy… Gondolom…
Megpihentem, elmúlt minden, a semmi ölel melegen…
Az emlékem csak, ami fájón, könnyfakasztón eleven…
 
Hova lettem, ami voltam? Az égen, puhán lebegek?

Kora őszi langy-melegben napfény-hangon nevetek?

Jég virágot rajzolgatok, esőfelhőt facsarok?
Harmat-cseppben ezüst hangon, dermesztően kacagok?
 
Simogatok, mint a szellő, bárányfelhőt terelek?
Ha kérdeznek tőlem, némán, levél-rezgést felelek?
Keresek és nem találok, akármit is kutatok?
Tévelygőknek – valamerre – kétes utat mutatok?
 
Leülök egy felhőszélre, lábaim ott lógatom?
Az időt -bár sietne már! – hajcsár módra nógatom?
Csillag-virág égi réten elmerengve ballagok?
Fent, a Holdon, üldögélve hegedűszót hallgatok?
 
Nem tudom, hogy mit csinálok, amikor már nem leszek…
Az is lehet, egyszerűen, volt-nincs módon elveszek…
Talán fel sem tűnik végül, nem is veszem észre!
Elsüllyedek, csendesen a túlvilági mélybe…
 
Tatabánya, 2025. szeptember 23.

Kép forrása: MI