Catelyn:
Őszi szivárvány
Könyvemre egy szivárvány szökött, az őszi nap szülötte
Kétes bélyegét a lapokra egy ablakon át sütötte
Csak addig volt ott, míg a nap elé szelíden felhő lépett
S árnyéka egy pillanat alatt sok színt a semmibe tépett...
Egy darab színfolt a könyvem sarkán, amiben nem volt kétely
De úgy izzott fel, mint valami szégyellni való métely...
Nem jött vissza, hiába fújta messze a felhőt a szél...
Nem is értem, néhány ember a színektől miért fél?
Apró darab, tarka folt, a könyvem sarkára szökött
Hova lett, ott rejtőzködik talán a sorok között?
Az nem lehet, hisz a lapjaira nincsen "olyasmi" írva...
Elmosta az őszi idő, eső-könnyeket sírva?
Talán ott van -csak nem látom- hova a nap sütötte
Ablakon át, az őszi napfény a bélyegét odaütötte...
Eltűnt ahogy az eredetét egy felhő eltakarta...
Úgy tűntetve el a könyvről, hogy talán nem is akarta
Én is tudtam, ha lemegy a nap, nem maradhat ott a fénye...
Hiába van benne valami újnak a perzselő reménye
Van benne új és van benne régi, ott van benne minden!
Az ami van, és az ami lesz, és az is ami már nincsen…
Tarka színfolt, gyere vissza, örökké akarlak látni!
Nem szeretnék állandóan napfényes esőre várni!
Gyere vissza, tarka-barka, tüneményes fény-folt!
Tiszta lesz a jelenséged egyszer, ahogyan rég volt!...
2022.09.19. Óbarok
