Catelyn:
Álom-lét
Mi van, ha a létezés álom?
És minden nap az ébredést várom?
Ha minden pillanat csupán csak mese?
És nem létezel igazán te se?
Mi lesz hogyha ébredünk egyszer?
Vagy ha nem köszön ránk a reggel?
És ha az a másik élet is álom?
És ugyanúgy az ébredést várom?
Ördögi kör, aminek sosem lesz vége
Örökké álmodunk csak nem vesszük észre…
Talán, ha majd egyszer felkelünk,
Arra ébredünk, hogy nem leszünk…
Úgy szeretnék álmodni valami szépet!
Remélni, hinni, hogy nem érhet véget!
Mert attól félek, ha vége lesz,
Rá kell jönnöm, hogy nem szeretsz…
De mi van akkor, ha te álmodsz engem?
Álom a létezésem, a lelkem…
De álomképként is szeretek élni!
Nem akarok a reggeltől félni!
Álom vagyok, vagy álmodom?
Minden pillanatban változom…
De ha majd egyszer felkelek,
Minden porcikám én leszek!
Az leszek végre, aki igazán vagyok!
Hulljanak semmibe nap után napok!
Szabadságot hoz majd az ébredés,
És feloszlik bennem a kétkedés…
Nem lesznek kételyek, nem lesznek vádak,
Nem fognak kínozni hiába vágyak…
Nem számít, hogy alszom vagy ébredek...
Egyszer… Igazán én leszek!
Óbarok, 2022. 09. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése