Catelyn:
Kisértés
Gyakran érzem: vállaimon piros pöttöm ördög ül!
Hova lett az angyal-társa, miért hagyta egyedül?
Csábítóan súg fülembe, rossz irányba hívogat
S mikor a bűn marja lelkem, dicsérően simogat
Bűnbe esni a legkönnyebb dolog a nagy világon!”
Még mielőtt rádöbbennél kivel, mikor, mit tettél:
Elönt egy új, édes érzés, bűnös vagy, hisz vétkeztél!
Bűnös vagy, hát mondd utánam: mea culpa, én vétkem!
De hogy mégis mért csináltam, én igazán nem értem!
Úgy éreztem, pöttöm piros ördög ült a vállamon
Olyan pici, olyan parány, hogy már nem is láthatom ...
Suttog most is, egyre csábít, szirén hangon hívogat
Édes-kedves vágyálmokkal lelkem mélyén simogat
Ígérget megannyi szépet, bármit kérek, megadja!
S lelkemet ha üt az óra, tárt karokkal fogadja….
Szembesít a bűneimmel: “Gyarló ember mit tettél!
Látod ekkor, akkor, így-úgy – számtalanszor vétkeztél!”
Lehajtom bűnbánón fejem, nem tagadom: megtettem
De hát embernek születtem, tényleg bűn, ha tévedtem?
Megbántam már, de hiába, visszavonni nem lehet!
Nesze ördög, vedd magadhoz gyarló bűnös lelkemet!
Legyen tiéd, nekem többé erre már nincs szükségem!
Egyre-másra hajtogatom mea culpa, én vétkem…
Hirtelen a vállamra ül egy hófehér árny alak!
Apró fehér, gyenge szárnyú, egészében sápatag...
Csöppnyi keze forró vigasz, szeretettel simogat
“Nincs még késő, jóvá tenni!” - halkan csábít hívogat…
Halk a szava, ezüst harang, harang-virág csengettyű
Megváltozni, ha nincs későn, azért akkor sem könnyű!
Mégis hiszem jobban teszem, hogyha csak rá hallgatok,
S az élet útján - hangja nyomán - alázattal ballagok…
Legyen övé testem, lelkem, amim volt – lesz – mindenem
Tudom – hiszem – remélem, hogy megbocsát az Istenem!
Nagy Isten ő, kegyelmes, és igazsága végtelen!
Még ha nem is lehet látni kézzel festett képeken...
Az én szívemben él magányban, végtelenül egyedül...
Teli holdas éjszakákon bús dalokat hegedül...
De ha éppen úgy adódik, s eladnám a lelkemet,
Szelíden rázza a fejét, “Ne tedd gyermek, nem lehet!”
“Neked adtam, reád bíztam, elszámolni neked kell!
Te terhelted élted során különböző vétkekkel!
Amikor jót cselekedtél, azzal mostad tisztára,
Tudom – hiszem, remélem, hogy nem bíztam rád hiába…”
Nincsen ördög, nincsen angyal, nem ülnek a válladon
Lelkedből ered a bűn, a bocsánat, a szánalom...
Előbb-utóbb üt az óra s talán végül megérted:
Mindaz amit, cselekedtél – tuum culpa- te vétked…
Bicske, 2022. január 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése