Lennék múzsa...
Remélem, ha meghalok, majd művészetté válok!
Ébredező alkotókhoz ihlet szárnyon szállok!
Kedveskedő szavakkal súgok majd, ha kérik,
És boldog leszek ha a műveiket őszintén dicsérik!
Benne leszek minden egyes kezdetleges sorban!
Keressük a bakit, mitől sántikál, hogy hol van!
Ott leszek majd minden elsőre írt csacska versben...
Én leszek a sorok között rejtőzködő szellem...
Ott leszek a képek szélén ejtett színes foltban!
A felismerhetetlenre faragott szoborban...
Minden idétlenül hangzó, furcsán hamis dalban!
Énekelni fogom én is távolian, halkan....
Ott fogok remélem, majd a színpad szélén állni!
Szeretném az első előadásokat látni!
Kezdő színészek lépteit a színpadon kísérni,
És az első bukás után is biztatón dicsérni!
Ott leszek a táncosokkal, ha botlik is a lábuk,
Táncainkat ügyetlenül, de végig együtt járjuk!
Együtt botlunk és majd együtt próbáljuk meg újra!
Míg odalibben hozzánk egy táncra termett múzsa…
Ott leszek majd minden egyes csendes szoba mélyén...
Irka-firka az összetépett, eldobott lap szélén...
Minden sosem-letisztázott, selejtezett műben,
Apró szikra a lélek mélyén, egy alkotó-láz tűzben…
Remélem, ha meghalok, majd művészetté válok!
Ébredező alkotókhoz ihlet szárnyon szállok!
Figyelek, és súgok nekik, amikor csak kérik,
És velük foguk örülni, ha a művüket dicsérik…
Óbarok, 2022. november 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése