Egyetlen óra...

 Catelyn:

Egyetlen óra...

Egyetlen órát kérek magamnak, ígérem, aztán jó leszek!

Egyetlen órát – mielőtt még önmagamban elveszek…

Egyetlen órányi néma csendet, elmerengeni kis időt,

Pedig kérhetnék új élet utat, és végig talpalni jó cipőt!

Nem kérek új célt, nem kérek támaszt, nem kérek semmit, ami van!

Egyetlen óra, ennyi a vágyam, hadd legyek addig önmagam!

Hadd legyek én, az egyetlen fontos, a gyarló módon emberi!

Ne a szürke, mindennapi, aki felvállalni magát nem meri!

Egyetlen óra! Egy rövidke ünnep! A szabadság édes illata!

Szeretném látni, hogy ragyog felettem, a jövendő remény csillaga!

Álmodni szeretnék, szabadon, bátran, nem félve attól, ami lesz!

Nem rettegni, hogy sok hiába ábránd, valót, és igazat tönkre tesz…

Egyetlen órát! Tényleg csak egyet! Hadd legyen minden perc enyém!

Ne legyen belém vetett hit, és ne nyújtsanak elvárást felém!

Ne legyen bizalom, hamis ígéret, csalóka szó, csak néma csend!

Egyetlen óra, hogy szívembe nézzek, mi van mélyen elrejtve bent…

Egyetlen óra, csak hogy tudjam, tudok még egyénként létezni!

Nem csak feladatok hosszú sora vagyok, mit el kell végezni!

Nem vagyok eszköz, megkopott lépcső, vagy testet öltött hallgatás!

Több vagyok, mint egy elrebegett, együttérző, halk jajgatás!

Egyetlen óra! Önmagammal! Hogy figyelni tudjak végre: rám!

Egyetlen óra, amíg nincsen rajtam sem gyeplő, sem hám!

Egyetlen óráig kerüljön le rólam minden rút iga!

Peregjen le a puszta földre minden emberi hiba!

Egyetlen óra, legyek bár szellem, lélek, vagy bármi éteri!

Egyetlen óra talán elég lesz önmagam végre érteni!

Egyetlen órát kérek magamnak, ígérem, aztán jó leszek!

Minden igát, terhet, gondot, önként és dalolva felveszek!

Egyetlen óra, csak hogy tudjam, valahol én még én vagyok!

És én leszek - bármilyen gyorsan szaladnak el az évszakok!

Egyetlen órányi édes szabadság, minden perce az enyém!

Egyetlen napsugár az éltem borongós, felhő-dús egén…

Bicske, 2023. július 07.