Jövőkép

Catelyn:

Jövőkép

Van egy sírkő, a jövőbe rejtve!

Haladsz felé a sorsodat sejtve!

Remélve titokban valami szebbet,

Mint semmibe robbanó halálos csendet...

Néha úgy érzed, jó lenne tudni...

Néha szeretnél előle futni...

Néha retteged, néha meg várod...

Miközben életed útjait járod...

Reménykedsz, hogy talán nem is fog fájni!

Lesz időd karodat búcsúra tárni...

Utolsó mosollyal - nem szabad sírni!

Megnyugodva: ők is ki fogják bírni!

Van egy sírkő, a jövődbe rejtve...

Követed sorsodat csak a biztosat sejtve...

Néha örömmel, néha meg bánva,

Csalódva miért lett neked ez szánva?

Kinek így, kinek úgy, de nehéz az élet!

Észre sem vesszük már olykor a szépet!

Elfelejtjük gyakran, hogy jó azért élni,

És nem kell a haláltól rettegni, félni...

El fog jönni, ahogyan meg lett az írva!

Kapaszkodhatunk, hiába sírva...

Haladékért esdve, hisz jó lenne élni!

Kitől lehet -csak egy órácskát- kérni?

Nincs kegyelem, üt az óra, eljönnek érted!

Elcsitul a szív miközben dermed a véred!

Kívülről szinte csak alvónak látszol...

Szeretnéd hinni, ugye, hogy játszol?

Semmivé foszlik, aki valaha voltál!

Temető vár, sírhant és dallamos zsoltár...

Sírkő, rávésve amit a jövendő rejt csak!

Bús ígéret arról, hogy nem lesz több holnap...

Mi lenne, ha tudnánk, hogy mikor lesz vége?

Minden lényegtelent eltennénk félre?

Utoljára -először - élveznénk az életet?

Megfejtve -megkésve - végül a lényeget?

Vagy tennénk -amíg lehet- csendben a dolgunk...

Lennénk egy kicsit még azok kik voltunk,

Nem töprengve arról, kik lehettünk volna!

Porból-porrá testünk elvegyül a porba...

Van egy sírkő a jövődbe rejtve...

Van egy életed, de élni mond mersz-e?

Visszanézve talán úgy látod majd: vétkeztél,

De talán ebből fogod tudni, hogy léteztél...

Óbarok, 2023. augusztus 2.