Fonalas vers

Avagy amikor a buszon reggel még sötét van horgolni... :)

Catelyn:

Fonalas vers

Gombolyagok gombolyognak át időn és téren

Hurkot vetve, kisimulva, ahogy illik, szépen!

Jövőt-múltat összekötve a jelennel egybe,

Ki-be járva a divatból, lankadatlan egyre...

Külső szemmel nézve talán csak fonal falatka,

Értékessé attól válik: ki az, aki adja...

Kinek keze egyengette éjt-nappallá téve,

Örömödért más dolgait elsöpörve félre...

Ki az, aki hogyha látja: új gazdája gyűri,

Vagy ha csak úgy hánykolódik, azt is csendben tűri...

Elfordulva -ne is lássák -, morzsol csak el könnyet,

Égre-földre fogadkozva: neki soha többet!

És ha ezt még le is írná, nem száradna meg tinta

Már megtörné az akaratát egy neki való minta...

Szélsebesen dolgozik a tű, feszül a cérna...

Nem haragszik igazán, csak morgolódik néha...

Reménykedik, másoknak is fontos utat mutat!

Hogyha kérik tűket keres, gombok után kutat!

Magyarázza lelkesen: ezt most itt ki kell tömni!

Hosszú évek munkája ebbe így bele jönni!

Veled örül akkor is ha eltérő a méret,

Gondolatban elővetít sok jövendő szépet!

És a csálé baba zokni, aminek párja sincs...

Az ő szemében – valamiért - megbecsült, drága kincs!

Hiszen tudja, az anyagba, szeretet lett öltve!

Akár egyenesen, ferdén, szaggatottan, körbe...

Olyan finom cérnával, hogy szemmel nem is látni,

De a titkát ellesheti gyakorlással bárki...

Nem mindenkit varázsolhat persze el a fonal!

Van akinek vonzóbb lesz a szépen festett vonal,

Vágott papír, faragott fa, felragasztott levél,

Nyisszantott fürt, tortakrém vagy illatozó kenyér...

Minden mélyén ott rejtőzik a szeretet titka,

Valami, ami a mások boldogságát nyitja...

Nem csak annak lesz öröme, aki végül kapja...

Az is boldog, aki benne szívét, lelkét adja!

Nagyegyháza, 2023. Október 5.