Kék-vers

Catelyn:

Kék-vers

Előfordul néha, hogy kékeket álmodom...

Kék rétek égszínkék birkáit számolom...

Királykék még a kora esti ég is...

Nyugodt hely, valamitől félek kicsit mégis...

Kis, kék madár megpihen, táncolva egy ágon.

Követném keresztül bokrokon és árkon!

Vezet valahova, a kék fák közé szállva,

Csicseregve közben: szerencsétlen! Gyáva!

Érzem, sejtem, tudom a lelkemben: álmodom!

Hogy miért lett minden kék, azt viszont nem tudom...

De ha nem ébredek fel... Ameddig tart az álom...

Végig a végtelen kékességet látom...

Kék a tisztás, ahova a kis kék madár vezet.

Kék virágok szirma felett kék lepkeszárny rezeg.

Kék az ég, a fű, a fény, és kék még a szél is...

Kék vagyok úgy érzem, furcsa módon én is...

Alakot vált a madár közben szépen, csendben...

Kék lelkem hű mása, aki itt él bennem...

Rá sem kellett néznem, tudom, hogy én vagyok,

És kéklőn helyeselnek a csupa kék csillagok...

Kék madár, kék leány, lelkem pöttöm része!

Átölel, bíztatón: mikor veszed észre?

A boldogség kékje ez, jól elrejtve benned!

Jogod van... Képes leszel... Kell boldognak lenned!

Valahogy máshogy kék azóta az álom...

A kicsiny kék madarat szívdobogva várom,

Hogy suttogja szelíden, nincs itt mitől félni!

Képes vagyok bátrabban és szabadabban élni!

Eddig is én voltam magamnak a határ...

Aki mindenfelé csak magas falat talál...

De a lelkemben kinőttek közben a szárnyaim,

Csak hinnem kell és felemelnek az égig a vágyaim!

Kék égen, kék felhők között, kék szárnyakon szállok!

A kék világból azóta sokkal többet látok!

Nem hittem, hogy ennyi boldogság van bennem!

Pedig valamikor én is boldognak születtem!

Megkeseredett minden, az évek során mégis...

Keserű-kék lettem -most már tudom -én is...

De megváltozott bennem a lelkem kéklő része!

Békességet áraszt, bár más nem vette még észre...

Előfordul néha, hogy kékeket álmodom...

Kék rétek égszínkék birkáit számolom...

Ébren nem láttam még soha ennyi kéket!

Most már látom én is a benne rejlő szépet!

Óbarok, 2023. 10. 13.