Catelyn:
Nomen est omen
A Katóka nem túl komoly, a Katica gyerekes…
Karen, Karin, Kátya, Katyus mind annyira idegen!
A Katarina előkelő, ezért is hagy hidegen!
Catharina, Catalina, Katrín, Caitlín, Ketevan...
Egy embernek ennyi nyelven mennyi -féle neve van!
Kavarognak fejemben a nevek és a névnapok…
Egyik másik kicsit talán, -lehet mégse – én vagyok…
Nevem kaptam – nem szeretem – de nekem most ez jutott,
Két felmenőm ennél jobbat kitalálni nem tudott…
Szóval inkább örököltem, anyám neve, tőle van.
Hogy lehetnék a nevével igazából önmagam?
Lecseréljem? Ki lehetnék? Honnan tudjam: én vagyok?
Nem csupán egy véletlen név, amit egyszer itt hagyok?
Nem cserélem. Megtehetném. De már úgyis megszoktam.
Ne vádoljon később senki, hogy a nevét eldobtam…
Én vagyok a név. A nevem, az csak ami én vagyok?
Mivel lehet kitölteni a létezésem-hézagot?
Én vagyok én, aki magát a legjobban ismeri,
Mégis inkább megtagadja, felvállalni nem meri…
Én vagyok a nevem, de nem hiszem, hogy csak az vagyok!
Nem leszek más, akármilyen cifra nevet kaphatok!
Hiába lehetnék Psziché, Skolasztika, Jávorka,
Nem hozhatna változást egyik új név sem számomra…
Akárhogyan hívjon bárki, az sem baj, ha integet,
Egy biccentésből is áradhat bőven elég tisztelet!
Azt mondják a név kötelez, de hogy mire, nem tudom…
De ha végre rádöbbenek neked is majd megsúgom!
Szóval ma még ezt használom, vagy azt is – még meglátom,
Van előnye, hogy ilyen sok név akad a világon!
Holnap után más becém lesz, hogy melyik majd eldöntöm,
Akárhogy is tartalommal – önmagamnak – megtöltöm…
Hiszen mindegy mi a neve a rózsának, illatos…
Lehet egyszer Kréta leszek, Írógép, vagy Villamos…
Tatabánya, 2023. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése