Catelyn:
Ünneplő
Gyermekkoromban a mesékben éltem…
Moccanó árnyak közt sárkánytól féltem,
Vártam a tündért, hogy hozza az álmot,
Az óriás meséjét, ki oly sokat látott…
Karácsonyfára sok szép, színes gömböt,
Alá – remélve – ajándék-tömböt…
Hogy csengő csendüljön ünnepi csendben,
És ágak közt gyermek-kéz cukorkát csenjen…
Látni akartam, ahogy angyal szárny lebben,
És minden úgy marad, csak kicsit szebben…
Mikulást vártam nagy, repülő szánon,
Hogy húsvétkor kiskertben tarka nyúl járjon…
Csodálni akartam az ünnepi fényt,
Kutatva benne sok, sosem-volt lényt…
Megtudva mindent, mit a nagyok már tudnak…
Távoli emlékek, eszembe jutnak…
Újra imákat mormolok – mondták a nagyok!
És én igazán – azt hiszem – jó gyermek vagyok…
Bár nem értem, és inkább verseket suttogok,
Mert annyi minden van, amit még nem tudok…
Áhitattal nézem az ünnepi fényeket,
Kutatva mögöttük az elrejtett lényeget,
Amiket valahogy tudnak a nagyok,
Beléjük nevelik az elfogyó napok…
Nagy vagyok újra, az, aki voltam…
Titkokat nevelt belém a múltam,
És már nem csodálom az ünnepi fényeket,
De nem lelem akkor sem bennük a lényeget…
Azt hiszem van még valami titkos…
Vagy talán mégsem? Semmi sem biztos…
De talán nem is annyira rejtett a lényeg,
Az ünnepek – bennünk – magukért szépek!
Bicske, 2024. december 3.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése