Emlékkönyv

 Catelyn:

Emlékkönyv

Nagy divat volt az emlékkönyv, mikor kicsi voltam!

Az utolsót -volt pedig pár- szeretettel óvtam!

Felnőtt fejjel ismertem meg értékét, hisz kincs!

Olyan is írt bele, aki -jaj, de fáj! - már nincs...

Néha-néha előveszem, mi van bele írva?

Emlékkönyvet olvasgatni nem lehet, csak sírva...

Nem művészi minden ábra, a szándék volt csak komoly...

Felderül a szeretettől arcomon a mosoly...

Szamárfülbe titok rejtve: olvasója szamár!

A jelen és a múltam között szétfoszlik a határ...

Ezer emlék rohan felém, karjaim ölelésre tárom,

Hogy újra akkor és ott legyek tiszta szívből várom!

Ezt a verset de szerettem! Én is írtam másnak!

Örök emlékül volt szánva... Nekünk? A változásnak?

Örökké barátok leszünk! Nem foglak elfeledni!

Ma már tudok -hittük pedig - ezeken is nevetni!

Nem emlékszem... De rég láttam! Miért is írt nekem?

Szerintem a mai napig nem tudja a nevem...

Neki hogy került kezébe az én kedves könyvem?

De hiányzik! Itt volna bár! Kicsordul a könnyem...

Titkosírás! Mit jelenthet? Vajon ő még tudja?

Megkérdezzem? Olyan rég volt... Csak ennyire futja...

Nem is fontos. Talán nem is volt igazán soha...

Mégis... Talán... Írjak neki? Vajon hogy mehet a sora?

Felnőttünk, szanaszét szórt bennünket az élet...

Így alakult egymás ellen egyikünk sem vétett...

Talán nem is emlékszik már. Én is csak a könyvből...

Nem látom, hogy ki, mit rajzolt a feltörő könnytől...

Az utolsó oldalnál elhagy a sok vendég...

A múltba olvad vissza minden kopott emlék...

Vajon más is őrzi? Előveszik néha?

Vagy ma már ez is csupán divatjamúlt tréfa?

Tatabánya, 2024. 12. 19.

Kép forrása: MI