Belefáradtam...

 Catelyn:

Belefáradtam...

 

Bele fáradtam már, hogy mindig megfeleljek...

Legyek éppen elég! Vagyok, aki vagyok!

Az sem foglalkoztat, hogy bárkit érdekeljek,

És hogy önmagamból vissza végül mennyit kapok...

 

Nem akarok többé megváltozni másnak!

Ha nem vagyok jó pont így, máshogy se legyek!

Nem érdekel, az sem, ha figyelnek, ha látnak,

És új pofonért helybe többet nem megyek!

 

Magamnak sem akarok megfelelni többet.

Megbékéltem, de ha kell – csak értem- változok!

Jó sok hibás döntés, hamvába holt ötlet,

Álom, amit ha kell önmagamból áldozok...

 

A fizikai lényem még zavarba jön néha,

Szégyenkezik, reszket, halványan pirul...

A kővé dermedt lélek, dacoskodón néma,

De megfáradtan végül békébe simul...

 

Összeolvad énné ez a furcsa páros,

Legyek elég éppen, hiszen nekem jó vagyok!

Persze lehet, hogy eme gondolatom káros,

Eldöntik majd ezt is a jövő- holnapok...

 

De szerintem akkor is jó leszek magamnak,

Megfelelnem többé már senkinek se kell!

Problémák és gondok akkor is akadnak,

Csak más véleménye -rólam- már nem érdekel!

 

Belefáradtam. Hogy mit gondol a másik.

Belefáradtam. Hogy mit kéne tegyek.

Belefáradtam. Talán ő csak játszik.

Épp ideje -érzem- , hogy önmagam legyek!

 

Óbarok, 2025. Január 16.

Kép forrása: MI