Catelyn:
Ha menni kell…
Ha menni kell, nem búcsúzom! Elindulok, csendben…
Higgyétek -hitetek szerint –, velem minden rendben!
Ami volt, van, vagy lesz, nem fog többé fájni!
Csillagok közt, fény sugáron, halkan fogok járni…
Ha elbúsultok, megijedtek, valamitől féltek…
A semmi csendben koppannak fel hallhatatlan léptek…
Elkísérlek, ameddig kell, egyedül nem lesztek…
És támogatlak – ha senki más nem – akármit is tesztek…
Ha menni kell… Tudjátok, hogy mit is mondtam volna…
Mintha búcsúm szelíd hangon, szívetekben szólna…
Vígasztalva – talán fáj még - ,de nem érdemes sírni…
Nélkülem is – jöjjön bármi – ki fogjátok bírni!
Nem szabad majd keseregni, a jövőtől félni!
Megdorgállak – a csenden túlról – mindig kell remélni!
Ha pedig öröm ér, tudjátok: nevetek!
Ott leszek – amikor kell – a semmiből, veletek…
Ha menni kell… Nem búcsúzom! Nem kellenek szavak…
Nem jelent vigaszt annak, aki hátra marad…
Ne keseregjen senki, mit mondott még volna…
Hallom én is, szavak nélkül, mintha szívből szólna…
Ha menni kell… Ha nem leszek több, mint egy foszló emlék…
A múlt homályból felbukkanó, néha-napi vendég…
Nyomotokban bukdácsoló, halványuló árnyék…
Nem búcsúzom, vegyétek úgy, mintha mindent látnék…
Bicske, 2024. december 30.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése