Catelyn:
Semmilyen
Fiatalnak idős vagyok – idősnek meg fiatal…
Elég furcsa ez a kora fosztott lét – mint hivatal…
Felnőtt lettem, aztán ennyi – isten veled, ifjúság!
Idős korom, ne közelíts, nem vágyom én most még rád!
De azt hiszem ez sem jó így, semmilyen se állapot!
Hogy zajlott az alakulás -idősebbek – nálatok?
Könnyen ment, vagy nehéz volt egy kicsikét az átmenet?
Van esetleg segéd anyag, ami ezen átvezet?
Fiatalnak idős vagyok, idősnek meg fiatal…
Megpróbálom úgy gondolni: nem probléma, nem zavar…
De a csókolom-tól ráz a hideg, mert néni még nem vagyok!
A ráncaimmal – alig látni! – egyelőre megvagyok…
Nem járok már fogócskázni, fájnak már a lábaim…
Nem is olyan nagyok már a nagyra törő vágyaim…
Nyugalmon és békén kívül nem szeretnék semmi mást,
Hiszen egyre nehezebben viselem a változást…
Nem szeretek itthon ülni, de néha fáj az indulás!
Pihenni kell – rám is férne néhanap, ez nem vitás!
De azért ha meggondolom, ráérek még pihenni,
Persze azért óvatosan, nem kell mindig sietni!
De többnyire így-se úgy se, vagy ahogy épp alakul…
Csak azért is megmutatom! Önmagamnak – makacsul!
Fiatalnak idős vagyok, idősnek meg fiatal…
Elég furcsa, kettős érzés: eső után zivatar…
Megbékélek előbb-utóbb, nincsenek már érveim…
Nem tudom, mit hoznak-visznek tova szálló éveim…
Hogyha egyszer idős leszek, és biztos nem fiatal,
Azt hiszem, hogy akkor lesz a helyzet az, hogy nem zavar…
De jelenleg felnőtt vagyok, semmi több vagy kevesebb…
Reménykedem csupán, hogy már nem lesz ennél nehezebb…
Tatabánya, 2025.
február 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése