Catelyn:
A moly meséje
A könyvespolcra tegnap este érkezett a moly.
A költözési szándéka úgy tűnt, hogy komoly!
Az ismerkedést azonnal a Radnótival kezdte,
Szúrós tekintetemet szinte fel se vette!
A Radnótiról pár lépés: egy lexikonra hágott,
Hol utat a tudományhoz kényeskedve
rágott…
Érdeklődő típusnak tűnt: pár
cikkbe belesett,
Miközben ellakni jó helyet
keresett…
De nem tetszhetett neki a papír vagy
a tinta,
Vagy talán a lapokra rányomtatott
minta?
A sorköz, a sortáv, a betűtípus bája?
Nem ott volt le írva a könyvmoly
fabulája?
A horror – úgy észleltem – nem is
hozta lázba,
Onnan szinte rögtön lányregényre
mászna!
Ahonnan egy függvény táblázatra
lépett,
Tovább is üldözte egy baljóslatú
képlet!
A romantikus részlegen elidőzött
picit,
Láttam ahogy unottan elszívott egy
cigit!
Egy viccgyűjteményemen nagyokat
nevetett,
De nem maradt sokáig, más helyet
keresett…
Verseskötet -úgy vélem – egy sem
tetszett neki,
Szinte láttam, hogy a fogát útikönyvre
feni!
Átmászott addig is több kötet
klasszikán,
Mint egy fegyvertelen, aprócska
partizán!
Na, mármost a polcaimon elég nagy a káosz…
Azért mégis sértő, hogy engem ezért átkoz!
Élesen sivított: „Ez tűrhetetlen
kérem!
Tessék a könyvek közt rendet
rakni szépen!”
„ABC sorban, és szerző- téma
rendben!”
Mérgesen ránéztem, maradjon már
csendben!
De nem látta, vagy talán csak nem
akarta látni?
Elindult a könyvek között lakhelyet
találni!
Ez vékony, az vastag, abban sárga
már a papír,
Emez előlapján félmeztelen szatír…
Az megtépett, ez rongyos, pár
oldal hiányzik…
Azon terjedelmes kávéfolt virágzik…
Jött-ment a szemtelen, az idegemen
táncolt!
Arcomon a szégyen, és a harag
pírja lángolt!
Nem tudtam a szemtelennel kesztyűs
kézzel bánni!
Nem hagyhattam könyveimen mégse
lyukat rágni!
Eltettem láb alól, és az aprócska
tetemet,
Bevallom -kidobtam, úgy, mint a szemetet…
Tisztelt Bíróság, ezúton vádalkut
is kötök:
Megígérem, ezentúl csak szúnyogokat
ölök!
Tatabánya, 2025. március 19.
A kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése