Catelyn:
Szeretnék
Szeretnék igazi békességben élni!
Gyűlölök rettegni, reszketni, és félni…
Gyomorgörcs szorít, ha néznek, ha szólnak…
Tudni sem akarom, mit hoz majd a holnap…
Ma még jó vagyok, ki tudja még meddig?
Leszek-e később is, úgy, ahogyan eddig?
Vagy talán én leszek az, akit majd űznek,
És hogyha elkapnak kardélükre tűznek?
Magasból mutatnak: mit is kéne látni?
Milyen lehet vajon az ő helyükben állni?
Magasból lenézni alantasan mélybe…
Parancsot kiadva, csak egy kicsit félve…
Milyen lehet, vajon nem középen állni?
Tudva, hogy megrúghat, megalázhat bárki?
Bocsánatot kérni, csak azért mert élek…
Nem tudni magam sem, milyen jogon félek?
Egységet kívánok, ugyanazért halni!
Csupa jót, közösen, egy szívvel akarni!
Egymás mellett – de jó volna!- békességben élni!
Azt szeretném, hogy ne kelljen senkinek se félni!
Nyugalmat szeretnék, ősi büszkeséget!
Összetartó -egy a haza!- hű és igaz népet!
Emelt fejjel vallani: jó magyarnak lenni!
Nem hazudni sohasem, vágyam csupán ennyi…
Békességet szeretnék, nyugalmat és rendet…
Szétkürtölni minden bajt: óriási csendet…
Ha kiálltunk – hiába! – nem hallja meg senki!
Nem tudom, hogy mit, mikor, hogy kellene tenni?
Bár érezhetném én is azt, mit az ősök régen!
Nem virulna arcomon -ki vagyok?- a
szégyen…
Nem tépelődnék: ki leszek? Ki szeretnék lenni?
Miért kell a saját vérünk ellenséggé tenni?
Tatabánya, 2025. március 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése