Catelyn:
Elmúló
Nézem, ahogy táncát járva aláhull egy falevél…
Illeg-billeg tarka-barkán, ahogy forgatja a szél…
Hallhatatlan zenét követ, minden mozdulata báj!
Elhiteti a világgal: az elmúlás nem is fáj!
Néha alá kap a szellő, emelgeti: itt vagyok!
Kisérik a mozdulatot keserédes illatok…
Pirul az ősz, ezidáig soha nem jött zavarba!
Belerejti leveleit -titkosan – az avarba…
Pókhálóra gyöngyöt fűzve használja a harmatot,
Száraz ágak recsegése szolgáltat halk dallamot…
Ködfátyolt borít a tájra, mintha minden álmodna!
Őszi álmot, miben minden levelekkel táncolna!
Ősz van újra, keserédes, tarka-barka, illatos…
Őszi égbolt, egyre korábban lesz este csillagos…
Néha-néha esőt szitál, ködöt sző a világra…
Elmúlást szór -jót igérve – fűre, fára, virágra…
Nézem csendben a lehulló tarka-barka levelet…
Meggyászolom -hiszen elmúlt – magáért egy keveset…
Átadom magam a szépnek, elhiszem, hogy álmodom…
Remélem, ha üt az órám, én is ekképp távozom…
Mány, 2025. 09. 01.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése