Odaát...

 Catelyn:

Odaát...

Csak egy percre nem figyeltem! Korábban is megesett...

Nem történt baj! Persze pusztán szerencsém is lehetett...

Mégis, kérem, mutassa meg, hova is van írva,

Hogy a testem felett nekik ott kell állni sírva?

Nem vitázom, csak szerintem túl fiatal voltam!

Élnem kéne, mégis fekszem koporsóban, holtan...

Nincs rá gyógyszer, nem segíthet rajtam sírás, ima...

Csak egy percre... Máskor is volt... Mi volt hát a hiba?

Csak egy percre nem figyeltem, pedig kellett volna.

Panaszom most késésemről, bosszankodva szólna...

Mégis, talán megfáradva, nyugovóra térnék...

Ahelyett, hogy a halál elől haladékot kérnék...

Csak egy perc volt! Megbántam már, Isten tudja hányszor!

Mindennapos, megesik ez mindenkivel százszor!

Egy perc! Nekem ügyvédem van! A panaszkönyvet kérem!

Előttem az életem, hát muszáj visszatérnem!

Csak egy perc volt! Soha többet! Megígérek mindent!

Tart, amíg tart, alázattal szolgálom az Istent!

Ha kell, az Ördög lába elé leborulok csendben!

Csináljon valaki bármit, legyen minden rendben!

Csak egy perc volt... A kapu nyílik. Be kell rajta lépni...

Mosolyognak, biztatóan, nincs itt mitől félni!

Vallanom kell. Csak egy perc volt! -Mentem magam súgva...

Az öreg bólint. Hallotta már. "Próbáljuk meg újra?"

Zuhanok, átölel a puha, meleg, selymes semmi...

Új esély, egy más életre, lehetőség: lenni!

Felejtésre kényszerít egy perc alatt a múltam...

Szertefoszlik az újabb létben minden, ami voltam...

Buszon, 2025. November 25.

Kép forrása: MI