A padon

 Catelyn:

A padon

Ücsörgök a régi padon, a bokrok ága eltakar...

Sok emlék a "régen voltból" -jó is, rossz is- felkavar...

Annyi mindent gondolok most, hova lett a régi táj?

Az idő szépen, csendben múlik - nem érzem csak, ami fáj...

Régen, ekkor hóba burkolta a világot a tél...

Hópihéket táncoltatott kacagtatóan a szél...

Eresz alján jégcsap dermedt, jégvirág az ablakon...

Most pedig a hűvös eső csepegését hallgatom...

Mintha kicsit ősz lenne még... Talán az van, nem tudom...

A bokrok sárga leveleit eltűnődve bámulom...

Néhány levél, kapaszkodik reszketve az ágakon...

Várja, hogy a sors letépje, elsodorja szárazon...

Ücsörgök a régi padon... Hol a tavasz? Hol a nyár?

Hol a labda? Homok? Hinta? A sárkányunk merre száll?

Hol van, ami elmúlt régen? Miért, ami itt maradt?

Szemem könnyes, szívem vérzik - rengeteg seb felszakadt...

Ülök még a régi padon. Búcsúzom. Hát elmegyek...

Fogadalmat -visszajövök- buta módon nem teszek...

Mert ha tudná, a régi pad, sejtené a régi táj...

Úgy érezném, haza jövök és nem lenne, ami fáj...

Óbarok, 2025. December 14.

Kép forrása: MI

Kicsit játszottam a Suno-val. Nekem tetszik. (Nem volt kedvem normálisan megszerkeszteni a videót Youtube-ra, így most ide fapados verzió kerül)