Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2026. január 25., vasárnap

A prímás

 Catelyn:


A prímás

Nem járatták iskolába, olvasni így nem tudott.
Az élet volt a tanítója, sok vizsgáján megbukott.
Mégis, mindig újra kezdte, hogyha kellett, egyedül!
De nehéz a dolga annak, kit a világ lebecsül!

Akarva és akaratlan számtalanszor tévedett.
Büszkeségből – buta módon – bűneivel kérkedett.
Azt hitte, hogy jó úton jár, jó barátok vezetik.
Nem akarta észrevenni, hogy bizony csak nevetik…

Eltévedt hát számtalanszor, azt sem tudta, merre jár…
Nem csodálkoztak már rajta -a vérében van – mit csinál…
Mégis, mikor nem láthatták, szív-szakadva zokogott…
Vizsga volt ez minden-napból, amin talán megbukott…

Pedig ő nem akart semmi mást, csak azt, hogy jó legyen!
Emberként vegyék őt számba -ahogy van-, egy jó helyen!
Mégis, mindig csalódott, mert csodát tenni nem tudott…
Megrémült -tán önmagától? -feladta, és elfutott…

Azért mégis megpróbálta, újra kezdte – miért ne?
Mosolygott, ha megkérdezték – tudják is ők! – megérte?
Mert -bár nem járt iskolába – volt, amit már jól tudott!
Az, aki korán feladta, céljaihoz nem jutott!

Neki pedig volt száz álma, gyötörték a vágyai!
Iskolába jártak mind a fiai és lányai!
Büszke volt, a jó jegyekre – a rosszakra kevésbé…
Dorgálta a rest diákot – nem igyekszik eléggé!

Azt akarta, tanuljanak, nagy emberek legyenek!
Az asztalra, mindent, tisztán, becsülettel tegyenek!
Járjanak majd emelt fejjel, büszkén: honnan indultak!
Ne szégyelljék azt sem, hogyha néha-néha megbuktak…

Amikor leszállt az este, ő volt ébren egyedül.
Fél-álomban hallgatta a család, ahogy hegedül…
Majd amikor elunta az éjnek játszott, szép zenét,
Lefeküdt, és átgondolta -ahogy volt- az életét…

Végig vette a sok jót és végig minden bánatot.
Csalódást és meg nem értést, kín-keserves látszatot.
Végig minden örömet és végig minden nevetést.
Átgondolt sok megbocsátást, megkönnyezett feledést…

Végül mindig hálát adott – habár imát nem tanult.
Átélte, hogy a rossz mindig -valahogyan megfakult...
Nem lett persze tökéletes, csak változott valami,
Ahogy változtak az éjbe szerte-játszott dalai…

Tatabánya, 2026. január 24.


Kép forrása: MI






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése