A medve és a jóslat

 Catelyn:

A medve és a jóslat

Két hete, hogy barlangjában kesereg a medve.

Előbújni -érthető mód- nincsen túl sok kedve...

A medvék között -régóta már!- elfogadott nézet:

Aki tavaszt rosszul jósol, nem érdemel mézet!

Pedig őt nem vezette hátsó szándék soha!

Nem is érti, miért vannak az emberek oda?

Félálomban kiszédelgett, meg is bánta menten!

Pisszegett sok nézelődő: maradjatok csendben!

A rend kedvéért -ahogy illik - brummantott egy párat...

Megcsodálta a hó teher alatt nyögő fákat...

Élvezte a tél-illatot terelgető szellőt,

A tekintete követett egy messze szálló felhőt...

Átgondolta, hogy nincs spájza, így nincs bent mit enni...

Itt is fázik, ott is fázik, nem fog visszamenni!

Az emberek örültek, hogy közeleg a tavasz!

Két hete volt... A medvére nagyon sok a panasz!

Két hete a barlangjában kesereg a medve...

Lehangolt, és igazából semmihez sincs kedve...

Óg-móg, dohog, sóhajtozik: ostoba egy játék!

Mi a fenét jósolhatna mégis meg egy árnyék?

Sőt a jövőt -hogy is tenné - a medve sem látja...

A tavaszt ő is -bundában bár- dideregve várja...

A barlangban jégcsap csepeg, minden pontja ázik...

A mackó meg -nem szégyelli!- kint is, bent is fázik!

A nagyapja ágyelő volt, az apja meg bunda...

Szakmailag ennél feljebb sejti, ő sem jutna...

Majd jövőre jobb lesz talán - kesereg az árva...

Felfesti a barlangjára: februárban zárva!

Mit bánja, hogy toporog a barlangnál sok gügye!

Kövessék a neten, hogy áll az évszakok ügye!

Előjön, majd amikor már biztos lesz a tavasz!

Nem érheti akkor ugye, semmiféle panasz?

Tatabánya, 2026. február 16.

Kép forrása: MI