Catelyn:
A szú
Emészti a szút a bánat,
Nem rághatja szét az ágyat!
Nem perceghet fent a polcon,
Merengve sok féreg-dolgon…
Szék lábára fáj a foga,
Ténfereg csak ide-oda…
Mert a székek lába fémes…
A szú léte jaj, de rémes!
Bezzeg régen! Mondta apja!
Nemes fán élt népe nagyja!
Bükköt, tölgyet, fenyőt rágtak!
Rostos furnért vacsoráztak!
De vége van már rég a jónak...
Rossz a sorsa most a szúnak…
Sok bútornak fém a lába...
Nincs szegénynek vacsorája!
Szegény féreg búsan perceg…
Nehezek a bogár-terhek...
Mit tegyen, ha nincs mit enni?
Nehéz dolog szúnak lenni!
Emészti a szút a bánat…
Tanakodik: mit csinálhat?
Ha itt marad, meghal éhen!
Nem maradhat mégse tétlen!
Perceg párat: kész a terve!
Meg van sorsa pecsételve!
Átköltözik a konyhába,
A nagy szekrény fiókjába!
Éh-haláltól nem fog félni!
Fakanálon jó lesz élni!
Megindul – ám azon nyomban:
Egy cipő alatt össze roppan...
Negyvenegyes, jobbik -féle…
Nem vehették szegényt észre…
Nem perceg, nem emészti bú…
Nem volt hosszú létű a szú…
Tatabánya, 2026-02-26
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése