Nélküled

 Catelyn:

Nélküled

Összedőlt a világ. A romok felett állok.
Szívemben érzem, a "nem lehet"-re várok...
De nem tudok elmenni. Lehetetlen lépni...
Nem tudom, hogy lehet hiányoddal élni?

Összedőlt a világ. Kóválygok a csendben.
Hazudnék -hinnéd-e? - velem minden rendben!
Mosolyogva hintenék homlokodra csókot...
Kívánva, legyél majd helyettem is boldog!

Elhinnéd? Nem hiszem. Nyitott könyv a lelkem...
Rommá lett zúzva most minden álmom, tervem...
Semmivé foszlott veled sok reményem,
Lelkedért kapkodom, bízva, még elérem!

De hiába nyújtózom, markolom a semmit...
A szívem még nem fájt az életemben ennyit,
Perelek az élettel, sikoltva, kiáltva!
Adjon vissza téged! -esdem, de hiába...

A tegnapot akarom! A múltat, mikor voltál!
Öleltél, becéztél, bármi bántott: szóltál!
Kívántál, álmodtál, esetleg tévedtél...
Mindenestül vágylak, úgy, ahogy léteztél!

Nem vagy itt... Nem leszel... Nem vigasztal semmi...
A hitem nem békít meg, nem motivál lenni...
De élnem kell, tudom... Van még kiért élnem...
Élünk... Nélküled... Nem értve, te mért nem?

Összedőlt a világ. Az én világom. Minden!
Vigaszom jelenleg -honnan lenne?- nincsen...
Szeretném, ha úgy lenne, ahogy eddig... Régen...
Haladnánk az életben, együtt, kéz a kézben...

Összedőlt a világ. Folytogat a gyászom...
Tudod, amíg élek az érkezésed várom...
Nem akarom hinni, azt amit nem lehet,
Félek, a fájdalom engem is eltemet...

Buszon, 2026. március 10.

Kép forrása: MI