Bánat-lecke

 Catelyn:

Bánat-lecke

Nem hiba volt, nem baleset: egy lecke, mi tanított téged…

Döntöttél bárhogy, az, ami elmúlt, a lelkedbe száz sebet tépett!

Visszacsinálnád, megbántad régen, de hiába nincs már mit tenni…

A döntéseddel egyre nehezebb mindennap kettesben lenni…

Hallgatsz, hiszen nem érti senki, mi is fáj neked oly régen!

Hallgatsz, hiszen megbocsátást nem adtál magadnak… Még nem!

Hallgatsz, vágyva, ne emlékeztessen arra, ami volt semmi...

Hallgatsz, hiszen a múltba, magadhoz, vissza nem lehet menni…

Hogyha tehetnéd, elmennél vajon? Hozzá, aki te voltál?

Tudván, amit tudsz, ami fáj mindig– a régi énednek, szólnál?

Vígasztalnád, igérve neki, azt ami lesz, ezer szépet?

Bölcsebben, hiszen tanított téged ez idő alatt az élet?

Megnyugtatnád, helyesen döntött, te tudod mennyire nehéz?

Bűntudatot ébresztenél, az élete nem lesz már egész?

Ijesztgetnéd, bántani fogják, ítélnek felette ezrek?

Ráolvassák, gyarló volt, bűnös, pokolra viszi, mit megtett?

Megfognád-e vajon a kezét, a te kezed, mondd, vajon fogták?

Lenyomnád a fejét -hát szégyelld! -, ne nézzen másokra: tudják!

Megölelnéd, úgy ahogyan téged nem ölelt meg senki?

Sírnál vele? Síratnád őt is? Tudnál érte mást tenni?

Jól döntöttél? Megbántad százszor? Mindegy, jogod van sírni...

Nem tudhatja rajtad kívül más, mennyire nehéz ezt bírni!

Történt, ahogy... Saját magadnak te vagy a legnagyobb bírád...

Ennyire vádlón - ahogy te nézel - nem nézhet senki más így rád!

Haragszol nagyon... Arra mi elmúlt. Magadra is, és a világra...

Vádolod magad, kétségbeesve, minden órában - hiába!

Mert ami elmúlt, megváltoztatni, akárhogy fáj is, már nem lehet!

A gyász, az önvád, a megbánás -minden! - egyszer teljesen eltemet...

Nem irigyellek. Túl nagy a terhed. A súlya szinte a földre nyom...

Ha a helyedben lennék, fel tudnék állni? Be kell valljam, hogy nem tudom...

De tanulok tőled, erőt, kitartást, bátorságot is: létezni!

Ember vagy, és jogodban áll, a születésedtől: tévedni!

Nem hiba volt. Nem baleset. Egy lecke, ami még fáj, nagyon!

Sokan ítélnek ismeretlen, kiáltva: nem jár a szánalom!

Nem is várod. A bocsánatot sem. Idegennek hozzá nincs joga!

De hogyha lenne... Egy aprócska mégis... Feledni nem fogod soha!

Nem hiba volt. Nem baleset. Hogy így alakult, nem volt tévedés...

Talán majd egyszer, egy másik létben - hogyha van másik létezés:

Elmondhatod neki őszintén, azt amit szeretnél vallani...

Azt, amit ideát nem fog... Vagy talán nem akar senki sem hallani...

Mány, 2026. március 16.

Kép forrása: MI