Vallomás

Catelyn:

Vallomás

Ez a vers magamnak – tőlem – egy vallomás…

Egészen halk szavú – ne hallja senki más…

Tinta illattal egy papíron suttogok:

Megfelelni igazán -magamnak – nem tudok…

A legszigorúbb bírám – mindig is – én leszek.

Megintem magam, ha úgy érzem: vétkezek,

De nem tanulok belőle, ezerszer hibázok,

És önmagamat megszidva – magammal vitázok…

Hiszen annyi mindent kellene már tudnom!

Túl sok vizsgán kellett eddig nagyot buknom...

A tananyag a sorsom volt, a tanítóm az élet…

Minden sorsfordulat egy újabb szintet lépett...

Nem bízom magamban. Nagyon nehéz hinni!

Pedig olyan sokra soha nem akartam vinni!

Az életem csalóka, itt nem szándékos semmi…

A véletlenek összjátéka, igazából: ennyi…

Ember vagyok csupán. A hibáimmal élek.

Ha megkarcolom magam, mint mindenki más: vérzek.

Felállok, ha elestem, próbálgatok járni…

Mosolygok – hát nem hiszik, hogy nekem is tud fájni…

Most elmondom magamnak! Ha muszáj a világnak!

Helye van a létben – helye! – a hibáknak!

Tanítanak minket! Lassan, de tanulok!

Bár mindenkinek elég jó nem leszek! Nem tudok...

Tatabánya, 2026. április 9.

Kép forrása: MI