Tovább!

Catelyn 

Tovább!

Miért nem lehet emelt fővel tovább lépni a tegnapon? 

Javítani -nem örökre szól tán - mindig lesz újabb alkalom! 

Tovább lendülni azon, amin sokak szerint most nem lehet, 

Mielőtt a megkeseredés bárkit megfojt és eltemet...

Ma másképpen szép a reggel, máshogy finom a reggeli? 

A szomszéd, mivel nem értett egyet, nem is annyira emberi? 

Nem az történt, nem így kéne, meglátjátok, "mi megmondtuk"! 

"Ne sírjatok két hét múlva, bánkódva, hogy: mi nem tudtuk..."

Pedig elmúlt már a tegnap. Sorban állnak a holnapok... 

Éles késként szállnak a légben a fájdalmat okozó mondatok... 

Sebek szakadnak, a lelkek mélyén keserű könny és vér fakad... 

Szinpadias sóhaj, panasz: "Változtatni... Csak... Hát nem azabad!"

Nincsenek már okok és érvek, az észrevétel is elfogyott... 

Van, aki a jelen időbe átlépni eddig még nem tudott... 

"Legyen, ami volt, megszoktuk szépen, átkozott, ami változik!" 

Bűnös mind, aki a múlt árnyából jövendő szépet álmodik!

Nem ma, és nem két hét múlva... Csodák régóta nincsenek... 

Megóvni a megóvandót - ki mondja meg mit? - intenek... 

Másként látja? Mást gondol tán? Másmilyenek az elvei? 

"Bolond, aki más ostobáknak álomképeit kergeti!"

Pedig talán nem lesz majd rossz... Kell néha egy kis változás! 

Habár nálunk - magyar honban - derűt látni már nem szokás... 

Nem lenne baj... Nem is lehet állandóan csak nevetni! 

De azért mégis... Egy csöppet csupán... Illene egymást szeretni...

Tatabánya, 2026. április 15.