Catelyn:
Új élet
Egy új életet venni, én úgy bemennék a boltba!
Összeválogatnám, ami nekem tetszik, sorra!
Gazdagságot kicsit, mellé szépségből egy cseppet!
Mindent elviselni képes, erős, kemény lelket!
Magasságot, annyit, hogy épp felérjem a polcot!
Vágyat rendre, elpakolni mindig, minden dolgot!
Tudásszomjat, hiszen annyi mindent kéne tudni!
Bátorságot, ne akarjak magam elől futni!
Lakást, kocsit, talán férjet? -ki ne vágyna arra?
A kérdésektől – hogy te még nem?! – attól mászok falra!
A kezdetektől frusztrációt táplálnak csak belém…
Milyen életem legyen - csak nem lenne az enyém!
Tökéletes lehetne, vagy annak látnák mások…
Fojtogató ölelésben én tudnám csak: fázok…
Az én életem, én döntésem, nem számít, hogy milyen…
Kellettek a pofonok is, azoktól lett ilyen…
Ha bemehetnék a boltba egy új életet venni…
Nem hiszem, hogy képes lennék tényleg ilyet tenni…
Nem lehetek minden percben – senki sem az – boldog!
De enyémek az örömök, és enyémek a gondok!
Enyém minden bánat, és az enyém minden könnycsepp…
Enyém minden remény, talán holnaptól majd könnyebb…
Enyém minden mosoly, és én nevetek csak halkan…
Enyém minden szerte foszló, semmit mondó dallam…
Ha új életet vehetnék, már nem lenne az enyém…
A mostanit megszoktam már, akármilyen kemény,
És ha jobban megfigyelem, szép is akad benne,
Mégis, néha ábrándozom, máshogy milyen lenne?
Tatabánya, 2025. 04. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése