Catelyn:
Nehéz
Néha úgy érzem, nehéz az életem.
A fájdalmaim miatt tudom, hogy létezem…
Terhek sora, amit fel kell még vennem…
Miért kellett éppen embernek születnem?
Szívem szerint néha akármi más lennék!
Ellebegnék tarka szárnyon, mint a lepkék…
Napsugárból szőnék pókhálót magamnak!
Bár érezhetném magam – egy percre csak! - szabadnak!
Bárcsak mindig tudnám: mikor, miért, mit kell tennem!
Nem akadna ennyi ócska kétely bennem…
Beszéd helyett csicseregnék: suta kis dallamot…
De ember vagyok. Dacos! Így inkább hallgatok…
Lennék vízcsepp, napsugár, törhetetlen szikla!
Szunnyadó tűz mélyén ellobbanó szikra!
Ragyogó holdfényes, csillagos éjszaka!
Hervadó virágok illanó illata!
De ember vagyok, és néha nehéz az életem…
Nem oszt és nem szoroz a tény, hogy létezem…
Az sem számít talán, hogy egyszer majd elveszek…
Fogom-e sajnálni vajon, ha nem leszek?
Óbarok, 2023. január 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése