Catelyn:
Mackó mese
Nem mindegyik játékmackó olyan cuki, mint hiszik…
Pedig a kis mackó lelke olyan tiszta, mint a hó…
Aludna is, nagyot ásít, de az ágya nem puha…
Nagyon szorít, nem is olyan kényelmes az új ruha!
Bundájában lóg a masni, hogyha még
nem hagyta el…
Hiába sok kedves kérdés, mikor
duzzog, nem felel…
Szomjas, éhes, fáj a hasa, túl
fényes a napsugár!
Hiába, ma úgy tűnik, hogy jót
semmiben nem talál!
Pedig amúgy kedves, helyes, ha épp
kedve engedi…
Mikor meglát, örül neked, mancsát
vígan lengeti!
Nem kérdezi, mit is hoztál, örül
csak mert miért ne?
Bólogatsz sok bölcsességre, akkor
is, ha nem érted…
Megosztod -mert így tanultad
-vele, mindazt ami van!
Ő meg örül -bocsszó, tényleg!-,
rejti kincsét boldogan…
Csak hogy később eléd tárja, örülj
vele mit kapott!
Mintha neki adtad volna a napot,
holdat, csillagot…
Mert a kis mackók számára minden
kacat csupa kincs!
Egy kis mackónál boldogabb lény a
semmitől is -tudom – nincs!
Habár mikor kedve rémes, nem is
olyan aranyos,
És akkor a legborzasztóbb, mikor dühös,
haragos!
Nem találja ezt sem, azt sem, ki
tette el nem tudja…
A játékot -jaj, de sok van! –
nagyon hamar megunja…
Olvasgatna, de nincs kedve – „Unatkozom!”-kesereg…
Nem is sokban különböznek a mackók
és a gyerekek!
Főleg akkor hasonlóak, mikor alászáll
az est…
A csillagpor a szempillákra
szelíd, puha álmot fest…
Elringatja bágyadt testét minden, ami csupa jó…
Súgva száll az éjszakába az
anya-hangú altató…
Tatabánya, 2025. június 24.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése