Nyár

Catelyn:

Nyár

 

Nyár illatú, simogató szellő,

Lágyan gomolygó hófehér felhő,

Méhek súlya alatt meghajoló szirmok,

Lepkeszárnyon szálló tarka tünde-titkok...

 

Tücsökzene és perzselő napsugár!

Hirdeti minden hangosan: itt a nyár!

Villámló viharok, eső – csendes fajta...

Ha rákezd igazán, csodálkozunk rajta!

 

Reszketve susogó falombok éneke...

Gyümölcsök illata, íze, mondd: édes-e?

Barnító napfény és csobbanó hullámok!

Jövendő emlékek: nézzétek, itt járok!

 

Vágyak, remények, és távoli tengerek!

Eddig nem látott, most megismert emberek...

Beszélgetések, amik semmiről sem szólnak...

Várakozás: vajon mit hoz még a holnap?

 

Idegen ágyakban régen ismert álmok!

Zenék, ütemek, énekek és táncok!

Tábortűz, holdfény és csillagos éjszaka...

Bárcsak nem érne véget a nyár soha!

 

Sárguló levelek és hűvösödő esték...

A lombokról lecsepeg a tarka-barka festék...

Látod, már ősz van, a nyár gyorsan tűnt tova...

De még ott bújik szívünkben édes, dús illata...

 

Bicske, 2022. 07. 12