Változó

 Catelyn:

Változó

 

Fejet hajtok előtted, ó, Sors!

Te kétarcú, kegyetlen istenség!

Néha kínzóan lassú vagy túl gyors,

Múlt, jelen, jövő és mindenség!

 

Fejet hajtok előtted, kegyelmed kérem!

Túl sok volt eddig a fájdalom!

Miért én? Miért így? Tényleg nem értem!

Miért nincs irántam szánalom?

 

Miért nincs máshogy? Jobb is lehetne!

Ki, miért várja, hogy így legyen?

Szegődj most mellém, kétes Szerencse!

Vigasztalj, ne legyél szívtelen!

 

Légy jó hozzám, Boldogság, kérlek!

Nem kívánnék tőled sem túl sokat!

Bizonytalan minden amit most érzek,

És tétován támadok csúcsokat…

 

Ölelj át Vigasz, támogass Remény!

Kiutat sehonnan nem lelek!

Az életem néha annyira kemény!

Változtatnék rajta, de nem merek!

 

Szükségem van rád, gondtalan Élet!

Biztos Jövő, mondd, merre jársz?

Teremts a lelkembe Szeretet szépet!

Vágyat a vágyra bár nem találsz…

 

Hitetlen Hitem, a lelkembe less be!

Bizalmat magamban nem lelek…

A kezdet már távol, a vége még messze…

Csak az biztos, hogy egyszer elmegyek…

 

De addig, ki tudja… Én szeretném tudni!

Sors, nekem még miket tartogatsz?

Honnan, hogyan, hova kell jutni,

És segítséget, mondd, miért nem adsz?

 

Fejet hajtok előtted, szelíden, csendben…

Mutass utat, így száll feléd imám!

Ezernyi kétség kavarog bennem,

Egyre csak harsogva: az én hibám!

 

Az én hibám minden, az enyém a vád is,

Önmagam – magamért – vádolom!

De haragszom Sorsom – miért ne? – rád is…

Miközben – mire jó? – változom…

 

Keményen gyúrtál, formáltál engem…

Általad lettem, aki most vagyok!

Léten túli  Erő! Mit láthatsz bennem?

A tenyeredben megbújva olvadok…

 

Tiéd vagyok, a testem és lelkem…

Formálj bármivé: én az leszek!

Időtlen, testetlen, formátlan szellem,

És ha kell, a kedvedért elveszek…

Tatabánya, 2025. február 14. 

Kép forrása: MI