Catelyn:
Tavasz köszöntő
Isten hozott, kedves Tavasz! Illatos, szép Kikelet!
Be kell valljam, elég hamar meguntam a hideget…
Már akkor is úgy éreztem, akkor lesz a jó világ,
Amikor a szirmát bontja, a fehérlő hóvirág…
Pedig lassan nincs már szirma, elvirágzott szinte mind…
Gyűrött virág, hervadóban, az út szélén rám tekint…
Nem volt olyan hosszú élte, tavaszt ígért: meghozta!
Szépségét, és üdeségét, szemnek, szívnek áldozta…
Akárhányszor arra jártam, bólogatott kedvesen!
Majd illatos elmúlásba hajolt, szelíd-csendesen…
Itt-ott fehérlik a fűben, egy-egy kósza, kis virág…
Kicsit szomorkás, de mégis, itt van már a jó világ!
Száz sugárral süt már a nap, fényt is ad és meleget!
A fénye mélyén ott ragyog a tavaszias szeretet!
Nem is tudom, de már jobban indulnak a reggelek,
Nem húzódom olyan gyakran, durcáskodva: nem megyek!
Nem marasztal -olyan durván – ágy, párna és takaró!
Nem csábít már lustaságra mindennap a kakaó…
Reggel, kábán bandukolva, nem látok már csillagot…
Simogató szellő igéz, friss, tavaszi illatot!
Kedves virág, fehér virág, szép tavaszi üzenet!
Meghoztad a kipattanó, jövőt rejtő rügyeket!
Mindegyik a majd-virágot, gyümölcseit hirdeti,
Pedig néha -hajnal tájban – a dér még megcsipkedi…
Isten hozott, kedves Tavasz! Örülök, hogy eljöttél!
Bólogató hóvirágban, fényben testet öltöttél!
Maradj, amíg jónak látod, igézd közénk a nyarat!
Úgy gondolom, hogy ez elég háládatos feladat!
Az út szélén fehér virág, vagyis inkább romjai…
Meggyötörték a múlandó, virágnyi-lét gondjai...
Elbúcsúzunk – hallgatólag – hulló szirma búcsút int:
“Jövőre, -ha eljössz erre-, ugyanekkor, újra, itt!”-
Bicske, 2025. március 06.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése