Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2023. november 14., kedd

Kék-vers

Catelyn:


Kék-vers


Előfordul néha, hogy kékeket álmodom...

Kék rétek égszínkék birkáit számolom...

Királykék még a kora esti ég is...

Nyugodt hely, valamitől félek kicsit mégis...


Kis, kék madár megpihen, táncolva egy ágon.

Követném keresztül bokrokon és árkon!

Vezet valahova, a kék fák közé szállva,

Csicseregve közben: szerencsétlen! Gyáva!


Érzem, sejtem, tudom a lelkemben: álmodom!

Hogy miért lett minden kék, azt viszont nem tudom...

De ha nem ébredek fel... Ameddig tart az álom...

Végig a végtelen kékességet látom...


Kék a tisztás, ahova a kis kék madár vezet.

Kék virágok szirma felett kék lepkeszárny rezeg.

Kék az ég, a fű, a fény, és kék még a szél is...

Kék vagyok úgy érzem, furcsa módon én is...


Alakot vált a madár közben szépen, csendben...

Kék lelkem hű mása, aki itt él bennem...

Rá sem kellett néznem, tudom, hogy én vagyok,

És kéklőn helyeselnek a csupa kék csillagok...


Kék madár, kék leány, lelkem pöttöm része!

Átölel, bíztatón: mikor veszed észre?

A boldogség kékje ez, jól elrejtve benned!

Jogod van... Képes leszel... Kell boldognak lenned!


Valahogy máshogy kék azóta az álom...

A kicsiny kék madarat szívdobogva várom,

Hogy suttogja szelíden, nincs itt mitől félni!

Képes vagyok bátrabban és szabadabban élni!


Eddig is én voltam magamnak a határ...

Aki mindenfelé csak magas falat talál...

De a lelkemben kinőttek közben a szárnyaim,

Csak hinnem kell és felemelnek az égig a vágyaim!


Kék égen, kék felhők között, kék szárnyakon szállok!

A kék világból azóta sokkal többet látok!

Nem hittem, hogy ennyi boldogság van bennem!

Pedig valamikor én is boldognak születtem!


Megkeseredett minden, az évek során mégis...

Keserű-kék lettem -most már tudom -én is...

De megváltozott bennem a lelkem kéklő része!

Békességet áraszt, bár más nem vette még észre...


Előfordul néha, hogy kékeket álmodom...

Kék rétek égszínkék birkáit számolom...

Ébren nem láttam még soha ennyi kéket!

Most már látom én is a benne rejlő szépet!



Óbarok, 2023. 10. 13.






2023. október 30., hétfő

Van-e itt Halloween?

 Catelyn:

Van-e Halloween?

Van-e itt Halloween? Visszatérő vita… A “legyen-ben” sem lehetne éppenséggel hiba… Ki így, ki úgy, de a halálra is gondol… Van, akinek sok jutott idén már a gondból…

Van, aki csupán emlékezni szeretne… Távolról mindentől, mégis ha lehetne… A vidám, derűs képek a lelkében sértik… Vannak, akik még a vitát sem értik…

Nem mindenkinek egyforma az ünnep! Nevetve emlékezni sem bűntett! Akárhonnan nézzük, a gyertya lángja fényes! Vitázni ilyesmin, ugye nevetséges?

Az emlékeim a szívemben maradnak! A töklámpások egy cseppet sem zavarnak, És ha leszáll az este, majd gyertyát gyújtok én is, Emlékezve szelíden, az elhunytakra mégis… Mány, 2023. október 30.



(a kép Mesterséges Intelligencia által szerkesztett! :) Megy ez nekem! :D

2023. október 21., szombat

Rémes vers

Catelyn:


Rémes vers


Sötét az erdőben,

Eső a felhőben,

Falevél zizegés,

Árnyak közt lihegés,

Lebbenő rémecske,

Holt-sápadt fényecske,

Vér-ízű szamóca,

Öngyilkos galóca,

Éjféli rikoltás,

Távolról sikoltás,

Pókháló elszakad,

Vérnyomás felszalad,

Megmozdul valami,

Rémisztő szafari,

Megnyúló árnyékok,

Játsszák a játékot,

Mindenki kiesik,

Titkát ha kilesik,

Követnek, elkapnak,

Nyomokat nem hagynak,

Vér folyik, ín szakad,

Aki tud, elszalad,

Aki bújt, aki nem,

Ott gurul már a szem,

Kéz törik, láb reped,

Nem fáj már, nem remeg,

Egyszer volt, ott sem volt,

Tegnap élt, most meg holt,

Ág reccsen, szellem int,

Halálfej rád kacsint,

Megrímelt rém-mese,

Döntsd el te, rémes-e?


Tatabánya, 2023. október 21.




A képet én készítettem mesterséges intelligencia segítségével. Nem mindig egyeznek az elképzeléseink, de egyébként néha egész jópofa dolgokat hoz össze :)

2023. október 20., péntek

Festő (nem) leszek...

 Csak mert néha alkotok prózában is. (2021-es írás, "igaz történet alapján" :)


Festő (nem) leszek…     Furcsa dolog ez az otthon oktatás. Már második éve (na jó, nem teljes tanév, de akkor is) kínlódunk vele, annyi különbséggel, hogy közben iskolát váltottunk. Hiába na, nőnek. Igyekszik így is, nagyon, erején felül. Ha jelez a telefonja, elég ha a nevet mondja, már fejből fújom, hogy kinek melyik lecke/órai jegyzet/ kiegészítő információ vagy akármi más kell.     Azért persze fárad ő is, mint a többiek.     Az asztalnál ül, és két nagy könyv- és füzethalom felett pislog rám kiskutya szemekkel. Csak a rajzot… Mármint, hogy azt igazán megcsinálhatnám neki, mert ha befejezte az angolt, akkor még ott van neki a fizika, és megigérte, hogy az egyik lánynak segít informatikából…     - Egy hete tudod, hogy van rajz lecke – nézek rá szemrehányóan. - Lett volna időd…     Rendületlenül pislog. Persze tudom én, hogy mindennap van rengeteg lecke, és a rajz nem is annyira fontos, meg különben is, a sok tanulás és lecke írás mellett, az is fontos, hogy legalább virtuálisan élhessen közösségi életet a barátaival…     - Viki anyukája is megcsinálta… - adja meg a kegyelemdöfést.     Hoppá, ez innen kezdve becsületbeli ügy. Neki is meg kell mutatni, hogy talál olyan (hülyét) áldozatot, aki legalább a rajz leckét megcsinálja helyette.     - Mit kell rajzolni? - kérdezem szemforgatva egy megadó sóhajtás kíséretében.     - Az ókori egyiptom művészetét tanuljuk – ragyog fel a tekintete.     - Semmi gond – vidámodom meg egyszerre – adj egy papírt, lefestem feketére, és a mű címe: a szarkofág belseje a múmia szemszögéből a koporsó felnyitása előtt lesz.     A szemét forgatja ő is.     - Emberi alakot kell…     Nem adom fel!     -  Semmi gond, adj egy lapot, lefestem feketére, és a mű címe: múmia a szarkofágban a koporsó felnyitása előtt lesz.     Nevetve nyújtja a telefonját, mutatva Viki-anyu rajzának képét, amin egy teljes harci-díszbe öltözött fáraó ücsörög a trónján hieroglifákkal kidekorált fal előtt.     Komolyan mondom, ha lenne saját piramisom, még én is kitenném a falára.     De a család becsülete a tét, valamit nekem is reprezentálnom kell. Az egyetlen gond, hogy Viki-anyuval ellentétben én nem tudok rajzolni.     Amikor egy western-regény címlapjáról “megtanultam” lovat rajzolni (tizensok évvel ezelőtt), minden szabad-rajz foglalkozás keretében én lovat készítettem. A mai napig élénken él bennem az emlék, amikor egy gyönyörű, foltos indián pónit festettem, fűzfákkal övezett szigeten legelészve, a mellettem elvonuló osztálytársam rápillantott művemre, majd megdicsérte…. A tehenemet… (ezúton is köszi Zsolti!).     Nyugalom, a hosszú élet ritka, szóval semmi pánik, a leadási határidőből van még két órám.     Azért megküldöm az újfent könyvekbe mélyedő kamasz-lánykát egy megsemmisítő pillantással. Úgy tesz, mint aki nem veszi észre, de tudom, hogy tudja, hogy mire gondolok.     Elő a telefont. Ókori egyiptomi művészetek. Kép találatok.     He-he… Az első találatok között ott szerepel Viki-anyu művének eredetije.     Na jó, nézzük a dolgokat reálisan. Olyan kép kell, ami gyorsan meg van, és a lehető legkevesebbet kell vele vacakolni. Ez az isten-ábrázolás egész szimpatikus. A sakál-fej miatt nem kell az arcát megrajzolni. Na jó, ez lesz.     Ceruzát a kézbe.     - Festeni kell! - int fejével a kikészített festékek felé.     - Nyugalom! - mondom neki, a szokásos tudom, hogy mit csinálok hangsúlyommal, holott halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz belőle.     Oké, kezdjük a fejével. Innen indul az orra. Kezdődhet a homloka. Nem jó, hol egy radír. Nem lesz elég hely a füleknek. Na, még egyszer.     Orr. Homlok. Fülek. Lefelé. Na, kész a váll. Radír. Túl rövid így a nyak. Egyáltalán fontos, hogy a mellvért bigyónak annyi legyen a csíkja? Persze, hogy nem.     Bal kar. Kell hely a csíkoknak a karján, két helyen is. Ankh-keresztet szorongat a kezében. Csak onnan tudom, mert annak idején a legjobb barátnőm legalább annyira rá volt kattanva az egyiptomi mitológiára, mint én a görögre. Ebből maximum úgy találják ki, hogy mi akar lenni, ha mellé írom. Újra.     Oké, akkor most jön a törzs. Hm. Lehet, hogy előbb a jobb karját kellene? Csak mert akkor nem biztos, hogy úgy jön ki, hogy jó legyen. Szóval jobb váll. Felkar. Fránya csíkok, így rövid lesz. Mi ez a pálca a kezében? Hogy lehet így fogni egy pálcát? Na jó, hüvelykujj. Egy-kettő-három-négy-öt. Vissza, ez így már sok. De komolyan, mi ez a kéztartás? Csoda, hogy nem törik ki a csuklója. Ha így van a keze, a pálcának dőlten kellene állnia, de ez függőleges. Elnyomom magamban a késztetést, hogy a seprűnyéllel próbáljam igazolni állításomat, miszerint ez így fizikailag kivitelezhetetlen pozíció.     Na jó, akkor a törzs most két irányból kész van.     Jön a szoknya, vagy mi a szösz. De minek erre még egy kendő? 14 kő van a derekán. Hát az enyémen nem lesz annyi, ugyanis nem fér ki. Ha meg kifér, akkor nagy lesz a csípője, de akkor is újra kell rajzolni.     Lábak. Ez valami borzalmas. A bal túl rövid. A jobbnak meg a talpa lett kicsi. Amúgy is olyan furán áll, mintha nem is lenne sarka. Radír. Nem lett jobb. Fussunk neki újra. Ha sziklát festenék oda, ami eltakarja a lábfejét, vajon mit szólna a tanár? Fogjuk rá, jó lesz. Csukott szemmel, sötétben nem is annyira vészes.     Jé, farka is van? Vagy ez mi a szösz? (megjegyzem később utána kell néznem). Mintha valami fonott valami lenne, vagy búzakalász. Mindegy, ott lóg. Hoppá, lemaradt a pálca.     Oké, Egész tűrhető, de most jön a neheze. Ezt ki is kell festeni.     Ha tudná, hogy hova tette el, most egész komoly művész-hatást érhetnék el, palettával és ecsettel a kezemben – a konyhaasztalnál.     Újságpapírt veszek elő, miközben szemrevételezem a festék-kínálatot.     Kék van. Sárga szintén. Fekete, fehér. Utóbbi nem is nagyon fog kelleni. Nincs arany. A karján arany és kék van. Ha keverek a sárgához barnát, az vajon jó lesz? Jut eszembe, barnát miből keverünk, mert az bizony nincs. Google a barátom…     Jól van, tehát ha pirosat és zöldet összekeverek, barnát kapok. Elvileg ha adok hozzá rengeteg sárgát, akkor arany féle valami lesz belőle, de legalább nem citrom sárga.     Ha a papír fehér, akkor a ruha fehér részét ki kell festeni fehérre?     Két fajta sötét kék kellene… Oké, egy pötty ide, ez lesz a kék, ehhez teszek egy kis feketét, és akkor az lesz a sötét(ebb) kék. Meg egy kis fehéret, hogy látszódjon benne, hogy kék akar lenni.     Megy ez nekem!     Szerencsére nem sok szín kell hozzá.     Azért a barna lehetne kicsit világosabb. Remélem, van még fehér itthon, ha ez elfogyna…     Ecset…     Nem is tudom, melyikhez nyúljak. Ami elég vékony a keskenyebb részekhez kemény, a puha meg nagyon vastag.     Halált megvető bátorsággal, közepes méretű ecsettel húzom meg az első vonalakat, feketével a sakál maszkon. Felszisszenek, miután majdnem sikerült egy kecsesen ívelt mozdulattal eltüntetni a szem és a szemöldök fehérre tervezett helyét is…     Oké, fülek megvannak. Akkor jöjjenek a pántok. Keskeny kék csík, mellé egy még vékonyabb arany utánzat. Majdnem szélesebb, mint a kék. A következő kék résszel talán el tudom fedni. Aha… Zöldül.     Gyufaszálat veszek elő. Próbálom azzal húzni a vonalakat. Többé-kevésbé egyforma széles az eredmény, karokon-lábakon egyaránt.     A nyakpánt csíkjait számolgatom, a maszk lelógó részeihez viszonyítva. Összegezve, vagy nem lesz olyan széles, vagy nem lesz annyi csík. Mindent nem lehet egyszerre. Az arany részek egybeolvadnak.     A gyufa és némi fekete festék segítségével meghúzom a maszk lelógó részének a kontúrját.     Rémes, de újrakezdeni nincs idő.     A halványabb barna foltból kinyert szinezékkel pillanatok alatt kimázolom a testet.     Közben a pálca ívét kanyarítom, feketével. Még egy ellenörző pillantás a mobilra. Naná, hogy kékkel kellett volna.     Próbálok a farok-fonatnál ügyeskedni. Egyik részről citrom, másikról arany. Alatta fordítva.     Elméletben jobban nézett ki.     Kell oda madzag, vagy az csak úgy van magában? Nem, ott mintha valami vékonyról lógna. Hát ez nem lett vékony…     Kész. Vagyis fogjuk rá. A fiatalkorú felpillant, magához ragadva a kezdeményezést, lő róla egy képet, majd feltölti. Nem véleményezi.     Legalább nem töri le a lelkesedésemet, vagy legalábbis tudja, hogy jó kapcsolatot kell ápolnia velem, ha még egyszer ilyen marhaságra akarna rávenni…     Összegezve. Rajzból kaptam egy ötöst. Némileg csökkenti a jelentőségét a tény, hogy mindenki ötöst kapott, aki adott be valamit, de tulajdonképpen ha úgy vesszük majdnem akkora művész vagyok mint Viki-anyu.     Viszont továbbra sem tudom, hogy mi az a farok izé, Anubisz derekán. Valaki esetleg…?

2023. október 11., szerda

Zsibvásár

 Catelyn:


Zsibvásár Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Cseréljük el a régi rosszat, új nyűgre, önként, boldogan! Úgy tűnik, hogy a más terhe könnyebb, megoldani egy pillanat! Ilyen könnyű kereszt alatt összeroppanni nem szabad! Tessék jönni, szabad a vásár! Minden probléma: szinte új! Mások lelki hullámverése a kezeink között elcsitul! A kanyargó kétségek kisimulnak, ami görbe volt: egyenes! A probléma tulaja lehet ifjú, de a megoldás sohasem gyerekes! Válasszon bátran, ami tetszik! Nézzen körül a polcokon! Legeltesse nyugodtan szemét a legkülönfélébb gondokon! Van itt minden, vagy ha nincs, lesz majd, óriási a kínálat! Hibák, vétkek, mardosó önvád, és akad itt bőven bírálat! Hamis tudás, rosszindulat, pletyka – mindez szinte körbe fon! Idegenek ítélete – mi alapján? - összenyom… Akad szégyen, keserű könny, ki tudja milyen gondolat… Nehéz az élet – és az árnyék egyetértően bólogat… Jöjjön, cserélje el a gondját, remélve könnyebb lesz a más… Ki tudja – talán – rövid időre pozitív lesz a változás… De nyílik az ajtó, beoson csendben, visszakérni majd, ami volt… Az új keresztje súlya alatt a dereka ugyanúgy meghajolt… Messziről nézve könnyebbnek látszott, most mégis a régit keresi… Fejét a régi, kopott igába, önként és dalolva helyezi… Feszül az izom, de most mintha könnyebb lenne a teher… Vagy erősebb lett észrevétlen, és mindent könnyebben emel... Újabb visszatérő vevő, aki keresi a régi gondokat… Fürkésző tekintettel nézi végig a probléma-polcokat… És örül, hogyha a tekintete azon, ami volt, megakad… Könnyűnek látszik minden régi, nehéznek tűnő feladat… Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Lehet cserélni egy az egyben, régit egy újra boldogan! Itt csak a pénztár elhagyása után tehet majd panaszt! Olyan lehetőség ez, amit megbán mindenki, aki elszalaszt! A visszacserélt termékek mellé egy tanulságos lecke jár! Hiába keres, a gondok között könnyebbet senki nem talál! Hisz mindenkinek a maga baja, a másénál sokkal nehezebb… De a kesergéstől a problémákból sohasem lesz kevesebb… Tessék csak jönni, szabad a vásár! Ma itt minden gazdát cserél! Probléma, baj, bosszúság, bánat – mindegyikük csak egyet ér! Tegye le mindenki a terhét, amíg a másét felveszi… Mutassa meg, mit tud a mások problémájával kezdeni… Talán nem is olyan nehéz, mint tűnt, a megkopott kereszt… Az irigység, a kétség, a keserv, ami emelni nem ereszt… Ezeket kell talán letenni, és bizakodni a jövőt… Nem könnyebb terheket kell kérni, hanem a meglévőkhöz sok erőt! Tatabánya, 2023. október 10.

2023. október 5., csütörtök

Fonalas vers

Avagy amikor a buszon reggel még sötét van horgolni... :)


Catelyn:


Fonalas vers


Gombolyagok gombolyognak át időn és téren

Hurkot vetve, kisimulva, ahogy illik, szépen!

Jövőt-múltat összekötve a jelennel egybe,

Ki-be járva a divatból, lankadatlan egyre...


Külső szemmel nézve talán csak fonal falatka,

Értékessé attól válik: ki az, aki adja...

Kinek keze egyengette éjt-nappallá téve,

Örömödért más dolgait elsöpörve félre...


Ki az, aki hogyha látja: új gazdája gyűri,

Vagy ha csak úgy hánykolódik, azt is csendben tűri...

Elfordulva -ne is lássák -, morzsol csak el könnyet,

Égre-földre fogadkozva: neki soha többet!


És ha ezt még le is írná, nem száradna meg tinta

Már megtörné az akaratát egy neki való minta...

Szélsebesen dolgozik a tű, feszül a cérna...

Nem haragszik igazán, csak morgolódik néha...


Reménykedik, másoknak is fontos utat mutat!

Hogyha kérik tűket keres, gombok után kutat!

Magyarázza lelkesen: ezt most itt ki kell tömni!

Hosszú évek munkája ebbe így bele jönni!


Veled örül akkor is ha eltérő a méret,

Gondolatban elővetít sok jövendő szépet!

És a csálé baba zokni, aminek párja sincs...

Az ő szemében – valamiért - megbecsült, drága kincs!


Hiszen tudja, az anyagba, szeretet lett öltve!

Akár egyenesen, ferdén, szaggatottan, körbe...

Olyan finom cérnával, hogy szemmel nem is látni,

De a titkát ellesheti gyakorlással bárki...


Nem mindenkit varázsolhat persze el a fonal!

Van akinek vonzóbb lesz a szépen festett vonal,

Vágott papír, faragott fa, felragasztott levél,

Nyisszantott fürt, tortakrém vagy illatozó kenyér...


Minden mélyén ott rejtőzik a szeretet titka,

Valami, ami a mások boldogságát nyitja...

Nem csak annak lesz öröme, aki végül kapja...

Az is boldog, aki benne szívét, lelkét adja!


Nagyegyháza, 2023. Október 5.


2023. október 3., kedd

Idézés

Értem én, hogy valamiből üzemeltetni kell a honlapot, kellenek az előfizetők. 

De azért fizessek elő, hogy indulhassak egy pályázaton, egy olyan oldalon, amit egyébként nem olvasnék (egyébként regisztrálva vagyok, egy korábbi pályázat kapcsán, amikor nem volt feltétel az előfizetés, csak ott lehetett feltölteni), de megnyerhetem, az előfizetést rá... Egyébként nem szoktam megnyitni csak ha a pályázatfigyelő feldobja, mint opciót. 

Hát jó... 

Előfizetni nem fogok. Nem azért mert nem érdemes rá, vagy érdektelen a tartalom vagy bármi, csak a személyes érdeklődési körömön kívül esik. 

Viszont maga az elgondolás érdekes volt, be nem fogom küldeni, akit mégis érdekel, magát a pályázatot a Szófa oldalán megtalálja. 

Lenyúlni nem ér!

Catelyn:

Idézés

Kamaszkori vívódásom sosem hagyott hidegen
Ezért varázslathoz folyamodtam, kint a Margit-szigeten!
Előkerült ouija tábla, gyertya, kéményből korom,
Hogy mit vártam-e csacskaságtól, mai fejjel, nem tudom…

Mégis megjelent a réten két áttetsző lány alak…
Lelkesen hallgattam mindent, amit nekem mondanak…
Bár nem egészen értettem, hogy miért épp ők jöttek el,
De hogyha hasznomra lesznek, nem igazán érdekel!

Az egyikőjük 13 éves forma lehetett,
Valamit egy srácról mondott, akit nagyon szeretett…
Szerelem így, szerelem úgy, szerelem, de nem szabad…
Ömlöttek az ajkairól ábrándosan szép szavak!

Légy reális szólt a másik, a szerelem szinte gond -
Ez a lány is meg fog halni – de neki ezt el ne mondd!
Tanulj, fejlődj, legyél hasznos, legyél igazi, hű barát!
A szerelem előbb-utóbb, így is úgy is rád talál!

Mosolyogva intett búcsút a két áttetsző tini, És én el sem mondhattam, hogy mi is volt itt a bibi! Nem a szerelem érdekelt, csak az, hogy most mit tegyek? Ha a kamaszkorból kinövök, rendes felnőtt hogy legyek? Kint a Margit-szigeten, még megmozdult egy néma árny… Margit lelke rám mosolygott: minden rendben lesz, te lány!
Tatabánya, 2023. október 1.