Szerzői jogvédelem
Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek.
Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt.
Köszönettel: Catelyn
2025. december 22., hétfő
2025. december 15., hétfő
A padon
Catelyn:
A padon
Ücsörgök a régi padon, a bokrok ága eltakar...
Sok emlék a "régen voltból" -jó is, rossz is- felkavar...
Annyi mindent gondolok most, hova lett a régi táj?
Az idő szépen, csendben múlik - nem érzem csak, ami fáj...
Régen, ekkor hóba burkolta a világot a tél...
Hópihéket táncoltatott kacagtatóan a szél...
Eresz alján jégcsap dermedt, jégvirág az ablakon...
Most pedig a hűvös eső csepegését hallgatom...
Mintha kicsit ősz lenne még... Talán az van, nem tudom...
A bokrok sárga leveleit eltűnődve bámulom...
Néhány levél, kapaszkodik reszketve az ágakon...
Várja, hogy a sors letépje, elsodorja szárazon...
Ücsörgök a régi padon... Hol a tavasz? Hol a nyár?
Hol a labda? Homok? Hinta? A sárkányunk merre száll?
Hol van, ami elmúlt régen? Miért, ami itt maradt?
Szemem könnyes, szívem vérzik - rengeteg seb felszakadt...
Ülök még a régi padon. Búcsúzom. Hát elmegyek...
Fogadalmat -visszajövök- buta módon nem teszek...
Mert ha tudná, a régi pad, sejtené a régi táj...
Úgy érezném, haza jövök és nem lenne, ami fáj...
Óbarok, 2025. December 14.
Kép forrása: MI
Kicsit játszottam a Suno-val. Nekem tetszik. (Nem volt kedvem normálisan megszerkeszteni a videót Youtube-ra, így most ide fapados verzió kerül)
2025. december 2., kedd
Szilánkok
Catelyn:
Szilánkok
Üvegszilánkkal dekorált járdák
Homályba fakuló mámorok…
Hátrahagyott társak, rég felnőtt árvák…
Felejtésre szánt falvak, városok…
Rengeteg „régen, de jó volt” emlék!
Felbukkanó, illékony árnyalak…
Ki tudja, hogyan volt – kótyagos esték…
Borgőzös üdvözlés: Vártalak!
Egy korty, meg még egy, aztán a semmi…
Majd lesz valahogy… Kell legyen!
Fel kell majd ébredni, tovább kell menni!
A holnap már alakul egy jobb helyen…
Képlékeny jövőben rejlik a remény…
Kell valami, amit még hinni tud!
Lehet az élete durva, és kemény,
És önmaga, ki elől esdve fut…
A kezében üveg… Akár le is tehetné,
De kezeit hajtja az indulat!
Odavágja -durvábban, mint azt szeretné,
És nem inti józanság: nem szabad!
Üres kezekkel áll. Az alkotást nézi…
Szikrázó szilánkok szerteszét…
A kép boldogtalan, ő is az- érzi...
Megbánta -jobban, mint sejtenék...
Elmúlt egy új nap, nem változott semmi.
Hazaindul. Talán még van hova…
Terve van. Rengeteg. Csak erő nincs tenni…
És elhiszi hogy nem is lesz soha…
Mégis… Talán, eltöpreng néha:
Tarthatna végül is szünetet!
De a kétségbeesése kínzóan néma,
És a kezébe csempész egy üveget…
Tatabánya, 2025. december 2.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Catelyn: Borongós Életem egén -felettem- gyűlnek csak a fellegek... Egyre inkább tartok tőle: önmagamban elveszek... Elnyel -miért is ne fé...