Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2025. december 22., hétfő

Jövőre...

 Catelyn:

Jövőre…

Jövőre az ünnepek elől világgá megyek majd, azt hiszem!
Legalább majd nem zavar senkit, ha magamba fordulva hisztizem…
Mézeskalács, fahéj és fenyő, narancshéj illata fojtogat…
Sulykolják, hogy örülni kell most, másfélét érezni nem szabad!

Mindenfelé -szeretni kell most! - csinosan dekorált idézet…
Üzenet, mihez száncsengő trilla és szarvasbőgés a kíséret…
Tömeg, akkora, hogy merre járok, fordulni, lépni már nem lehet…
Reklám – vegyél! Szükséged van erre! - nyomás, ami már eltemet…

Szeress! Szeress! Mindenkit! Most kell! Utálni ott van a többi nap…
Szeresd azt is, akit amúgy nem, mert ha a Jézuska rajta kap!
Pedig aztán ő az, ki érti, és tudja kiről mit gondolok…
Mosolyogni – csak mivel illik – ha őszintén nem megy, hát nem fogok!

Fényes most minden, más is kell lássa, ünnepel -van is mit- most a nép…
Hiszen ünnep van, ilyenkor minden -ami máskor fáj – szinte: szép…
Pedig az élet nem csak egy pár nap, nem csak ekkor kell szeretni!
Mindennap van valami jóság, egy csipetnyi öröm, ok nevetni…

Minden felé, gyertya, lámpa, mécses, csillag és fényfüzér…
Üvölti némán az éjszakába: kinek az ünnepe mennyit ér!
Nem is lenne ünnep, ha mások nem látnák, amit most posztolunk…
Ünnepelni, az ünnep kedvéért -miért is? - régóta nem tudunk…

Szóval jövőre egy csöppnyi szigeten, a hangulatom meg én leszek!
És minden percet szelíd derűvel -ünnepi mélával – élvezek!
Nem mintha zavarna, hogy ünnepel más – úgy, ahogyan én már nem tudok…
Borzaszt ez az álszent valóság, jobban teszem, ha elfutok…

Jövőre a napfényes parton, az ünnepélyes csend meg én…
Hallgatjuk, ahogy dalol a hullám, és vidáman szikrázik rajt a fény…
Este pedig reszketve kelnek táncra a Hold és a csillagok…
Béke lesz majd a világon, bennem, és mindenhol, ahol én vagyok…

Ünnepelek majd valahol, messze… A magam módján, csak csendesen…
Talán nem úgy, ahogy most illik... elő van írva... kell... rendesen…
De ünnep lesz majd, igazi ünnep! Amihez nem is kell fényfűzér…
Jövendő békém, szelíd reményem – nem cseréllek el semmiért!

Mány, 2025. december 22.

Kép forrása: MI




2025. december 15., hétfő

A padon

 Catelyn:


A padon

Ücsörgök a régi padon, a bokrok ága eltakar...
Sok emlék a "régen voltból" -jó is, rossz is- felkavar...
Annyi mindent gondolok most, hova lett a régi táj?
Az idő szépen, csendben múlik - nem érzem csak, ami fáj...

Régen, ekkor hóba burkolta a világot a tél...
Hópihéket táncoltatott kacagtatóan a szél...
Eresz alján jégcsap dermedt, jégvirág az ablakon...
Most pedig a hűvös eső csepegését hallgatom...

Mintha kicsit ősz lenne még... Talán az van, nem tudom...
A bokrok sárga leveleit eltűnődve bámulom...
Néhány levél, kapaszkodik reszketve az ágakon...
Várja, hogy a sors letépje, elsodorja szárazon...

Ücsörgök a régi padon... Hol a tavasz? Hol a nyár?
Hol a labda? Homok? Hinta? A sárkányunk merre száll?
Hol van, ami elmúlt régen? Miért, ami itt maradt?
Szemem könnyes, szívem vérzik - rengeteg seb felszakadt...

Ülök még a régi padon. Búcsúzom. Hát elmegyek...
Fogadalmat -visszajövök- buta módon nem teszek...
Mert ha tudná, a régi pad, sejtené a régi táj...
Úgy érezném, haza jövök és nem lenne, ami fáj...

Óbarok, 2025. December 14.

Kép forrása: MI


Kicsit játszottam a Suno-val. Nekem tetszik. (Nem volt kedvem normálisan megszerkeszteni a videót Youtube-ra, így most ide fapados verzió kerül)





2025. december 2., kedd

Szilánkok

 Catelyn:


Szilánkok
 
Üvegszilánkkal dekorált járdák
Homályba fakuló mámorok…
Hátrahagyott társak, rég felnőtt árvák…
Felejtésre szánt falvak, városok…
 
Rengeteg „régen, de jó volt” emlék!
Felbukkanó, illékony árnyalak…
Ki tudja, hogyan volt – kótyagos esték…
Borgőzös üdvözlés: Vártalak!
 
Egy korty, meg még egy, aztán a semmi…
Majd lesz valahogy… Kell legyen!
Fel kell majd ébredni, tovább kell menni!
A holnap már alakul egy jobb helyen…
 
Képlékeny jövőben rejlik a remény…
Kell valami, amit még hinni tud!
Lehet az élete durva, és kemény,
És önmaga, ki elől esdve fut…
 
A kezében üveg… Akár le is tehetné,
De kezeit hajtja az indulat!
Odavágja -durvábban, mint azt szeretné,
És nem inti józanság: nem szabad!
 
Üres kezekkel áll. Az alkotást nézi… Szikrázó szilánkok szerteszét… A kép boldogtalan, ő is az- érzi... Megbánta -jobban, mint sejtenék...
 
Elmúlt egy új nap, nem változott semmi.
Hazaindul. Talán még van hova…
Terve van. Rengeteg. Csak erő nincs tenni…
És elhiszi hogy nem is lesz soha…
 
Mégis… Talán, eltöpreng néha:
Tarthatna végül is szünetet!
De a kétségbeesése kínzóan néma,
És a kezébe csempész egy üveget…
 
Tatabánya, 2025. december 2.