Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2023. március 31., péntek

Remény a jövőben

Catelyn:


Remény a jövőben



Szeretném, hogy szép az élet tiszta szívemből hinni!

Tudni, hogy összefogással sokra fogjuk még vinni!

Kellene egy közös cél, egy mindent átható eszme!

Olyan erős, amilyen régen – de ki tudja, vajon lesz-e?



Az őseink a mi jövőnkért küzdöttek és éltek!

Nem adták fel, akkor sem, amikor okkal féltek!

Most már mi vagyunk a majdani múlt – a jövőért előre!

Szeretném – de tényleg- tudni, hogy jó sül ki belőle!



Rajzoljunk meg közösen egy szép, nagy jövőképet!

Nem baj, hogyha kicsit csálé, vagy ha kissé tépett…

Tökéletes -tudom – nem lesz… Nem is kell annak lenni…

De egy jobb életért, szebb életért, csak együtt tudunk tenni!



Rögös az út, messze a cél, de nem szabad feladni!

Lépésenként is lehet rajta biztosan haladni!

Előbb-utóbb mindannyian úgyis célba érünk!

Az sem baj, ha megtorpanunk, vagy ha néha félünk…



Jó lesz vajon? Legyen máshogy? Hogy lehetne jobban?

Milyen érzés lehet, hogy ha sok szív együtt dobban?

Tudunk vajon egy eszmében, együtt, újra hinni?

Hiszen csakis kéz a kézben fogjuk sokra vinni!



Legyen színes, legyen derűs az eljövendő képe!

Itassa át a szívből jövő szeretet és béke!

Hulljanak le nemzetünkről a történelmi láncok,

És váljanak valóra mind, a közösen szőtt álmok!


Óbarok, 2023. március 3. 


2023. március 26., vasárnap

Csepp

Catelyn:

Csepp


Elgondolkodom néha: a tengeren túl mi lehet?

És miért olyan ritka az onnan érkező üzenet?

Kissebb-nagyobb hullámhegyek, köztük pedig völgyek…

Néha érzem felemelnek, néha összetörnek…


A tenger hullámai néha simogatnak lágyan,

Nekivágnék a messzeségnek önállóan, bátran!

Néha pedig durván, vadul, ide-oda vetnek!

A tajtékos hullámok attól félek, eltemetnek…


Szeretem a tengert, főleg nyugalomban nézni!

Nem is lehet olyan rossz a felszín alatt élni!

De akkor is szeretem, amikor haragos,

És a hullámok szél-verte éneke panaszos…


Szeretem a vizen az ébredő Nap fényét!

Szeretem a sápatag Hold ezüst tükörképét!

Szeretem a tenger morajló dallamát,

Olyan kifejező, mint a szebb balladák…


Van a tengerben valami -mágnesként vonz engem!

Néha úgy érzem, a tenger mélyen itt van bennem…

Mintha valahogy – lelkemben- a tenger lennék én is…

De ez azért ijesztő nekem egy kicsit mégis…


Ha újra születhetnék: a tenger cseppje lennék!

Meleg szelek hátán néha a Nap felé lebegnék!

Onnan nézném a nagy vizet, milyen gyönyörű, végtelen...

Talán most is vízcsepp vagyok, és a tenger az életem?


Bicske, 2023. január 20.

2023. március 24., péntek

Tavasz

Catelyn:


Tavasz


Ideért a tavasz, letagadni nem lehet!

Korábban borul fénybe a napkelet…

Madarak dalolnak, kipattannak rügyek…

Elvégződnek maguktól a tavaszias ügyek…


Fényesebben ragyognak éjjel a csillagok,

Megtöltik a légteret a friss, üde illatok,

Az ég selymes mezején pamacs-felhők szállnak,

A szeretetlen szívek is szerelmessé válnak…


Új kezdet, új remény, és megújult élet…

Az elme az elmúltba elmerengve réved,

Hogy mit hoz a jövendő fürkészve kutatja…

Sikerre ítélik vagy inkább kudarcra?


Talán nem is baj, hogy nem tudjuk a jövőt…

Megélhetjük kicsit az elszaladó időt,

Észre sem véve, hogy magunk is rohanunk,

Néha szépen szállunk, néha meg zuhanunk…


De egy a cél, ahova majd oda fogunk érni…

Ugyanaz a sorsunk, ezért nem érdemes félni!

Talán ez lesz az utolsó, napfényes tavaszunk,

És menni kell még úgy is, hogy maradni akarunk…


Tavasz van. Napfényes, szelíd szellős tavasz.

Szédeleg a világ, mint megrészegült kamasz…

A gyümölcsfák virágszirom-hópihéket szórnak,

Derűsen hirdetve, hogy nyarat rejt a holnap...


De most még tavasz van, benne minden titka!

A lelkem a nap derűs fényét áhítattal issza...

Virág illat, madár ének, simogató szellő…

Kéklő égen átandalgó puha, fehér felhő…


Tavasz volt. Tavasz van. Talán lesz még tavasz!

Örömdallá alakul az ajkamon a panasz…

Tudom, nem tart örökké, és ez is el fog múlni,

De a világnak is szüksége van néha megújulni!


Jobb lesz vajon az újdonság, vagy esetleg rosszabb?

Az új kezdet ezernyi új csapást is hozhat,

De tele van ugyanúgy szívbéli reménnyel,

És a jövőben születő, tavaszi napfénnyel…


Bicske, 2023. március 24.



2023. március 23., csütörtök

Virág-nyelv

 Catelyn:


Virág-nyelv


Mit mondanának a virágok, ha tudnának beszélni?

Szívtelenség egy vallomásért bennünket letépni?”

Nézz a hervadó virágra, hogy hullik száraz szirma…

Mintha fájdalmában tiszta szirom-könnyet sírna…


Mit mondanának a virágok, ha megértenénk őket?

Örülnének, hogy megörvendeztetnek minket, nőket?

Tudják vajon a virágok, hogy van saját nyelvük?

A szín-szám-fajta miértjébe a titkainkat rejtjük…


Ha én virág lennék, tudom, hogy szeretnék élni!

Nem érteném, miért kellett a halálba tépni?

Állott vízben haldokolva hullna szirom-könnyem,

Magammal vinném titkomat az illat-fosztott csöndben…


Ajándékba virágot nem adok és nem kérek!

Minden virágszálban szép a benne rejlő élet!

Megcsodálom az üde és harmatos szirmokat,

Kiolvasva a bennük rejlő, meseszép titkokat...


Hiszen én is szeretem a virágot a réten!

Szeretem a jégvirágot -de kizárólag télen!

És tudom, hogy a virágok mind jelentéssel bírnak,

Csak jobban örülök, ha nekem képeslapot írnak…


De a legjobb az élő szóval fülbe súgott titok!

A bennem mélyen rejlő kamasz pironkodva vihog…

Hajolj közel hozzám, halkan megsúgom válaszom:

Szívem minden szeretetét neked örömmel átadom!


Óbarok, 2023. január 19. 


Játszási

 Catelyn:


Játszási


Vajon ki ne szeretne játszani?

Boldognak kell hozzá csak látszani!

Hogyha azok vagyunk, aminek látszunk,

Egye fene, gyere velem, és játsszunk!


Játsszuk el, hogy derűs az élet,

Mutassunk, rajta, nevetős képet!

Hogy irigykedjenek, most nem szabad sírni!

Csak néhány perc, annyit ki fogunk bírni!


Mutasd, mid van, én megmondom, ki vagy!

A hiányos tudástól az agy néha kihagy...

Ne gondolkozz, csendben tedd csak a dolgod!

Súgjanak össze, hogy: nézd milyen boldog!


Mit érzel, mondd, ha a lelkedbe nézel?

Neked is fáj, hogyha száz sebből vérzel?

Mégis kiraksz egy új, mosolygós képet,

A kirakatbabáknak nehéz az élet...


Fáj, kínoz, nehéz, de ki fogod bírni!

Úgy érzed, hogy talán nem szabad sírni?

Boldognak kell -mások kedvéért- látszani...

Nincs semmi baj, ki ne szeretne játszani?


Óbarok, 2023. január 19. 

2023. március 21., kedd

Szeretném érteni...

 Catelyn:


Szeretném érteni... Idáig azt hittem: értem a világot… Elég, ha ismerek füvet, fát, virágot… Értékelem a holdat, a napot, a csillagot, A szél szárnyán illanó, halovány illatot… De úgy tűnik, minden egyezés véletlen, És nehéz beismerni nagyon, hogy tévedtem, De nem értem a világot mégsem, És úgy érzem, nem vagyok megértve én sem… Nem mintha bárki is érteni akarna, És alapvetően ez nem is zavarna, De gyermek-kíváncsiságom úgy érzem, oda… Nem fogom érteni a világot soha? Pedig én annyi mindent szeretnék tudni! Hogy lehet a csillagok közé feljutni? Hogy a világot távolról csodálva nézzem... Elégedetten: végre, már értem! Bicske, 2023. március 21.

2023. március 3., péntek

Holnap?

Catelyn:


 Holnap?


Érdeklődés hiányában a holnap elmarad!

Bárcsak tudtam volna róla már hamarabb!

Reggel – azt hiszem-, hogy fel sem keltem volna!

Vagy a hangszóróból most heavy metal szólna!


Ha tudom, akkor talán ma dolgozni sem megyek!

Kit érdekelnek azok a dokumentum hegyek?

Tudom, hogy a munka nem végzi el önmagát,

De szórakoztam volna egy utolsót legalább!


Hogyha most mindenki a telefonon lógna,

Az utolsó beszélgetés vajon miről szólna?

S ki a közelben él, annak jut még egy ölelés?

A sok „nem érek ráért” szerintem túl kevés…


Életemben eddig sok mindentől féltem…

Most kell rádöbbennem, hogy még nem is éltem?

Annyi minden van, amit szeretnék még látni,

De nem lesz többé időm a világot bejárni!


Sírtam eddig eleget és nagyokat nevettem!

Azt hiszem, örülök, hogy volt, akit szerettem…

Mégis, éppen miattuk fog a holnap fájni…

Milyen érzés lehet sosem volttá válni?


Ide-oda csapong szeleburdi eszem!

A telefonra téved tétován a szemem…

Magamban számolom némán a perceket:

Mennyi van még hátra addig, míg nem leszek?


Most érzem igazán, mennyit ér egy óra!

Néhány pillanat pár kedveskedő szóra…

S most, amikor tudom: a holnap már nem jön el:

Felsikolt a lelkem: a holnapnak lenni kell!


Meg fogok becsülni minden egyes napot!

Bölcsen kihasználok minden pillanatot!

És ha a holnap egyszer igazán nem jön el,

Megbánás nélkül, nyugodtan megyek el…


Óbarok, 2021. november 19.