Catelyn:
Csepp
Elgondolkodom néha: a tengeren túl mi lehet?
És miért olyan ritka az onnan érkező üzenet?
Kissebb-nagyobb hullámhegyek, köztük pedig völgyek…
Néha érzem felemelnek, néha összetörnek…
A tenger hullámai néha simogatnak lágyan,
Nekivágnék a messzeségnek önállóan, bátran!
Néha pedig durván, vadul, ide-oda vetnek!
A tajtékos hullámok attól félek, eltemetnek…
Szeretem a tengert, főleg nyugalomban nézni!
Nem is lehet olyan rossz a felszín alatt élni!
De akkor is szeretem, amikor haragos,
És a hullámok szél-verte éneke panaszos…
Szeretem a vizen az ébredő Nap fényét!
Szeretem a sápatag Hold ezüst tükörképét!
Szeretem a tenger morajló dallamát,
Olyan kifejező, mint a szebb balladák…
Van a tengerben valami -mágnesként vonz engem!
Néha úgy érzem, a tenger mélyen itt van bennem…
Mintha valahogy – lelkemben- a tenger lennék én is…
De ez azért ijesztő nekem egy kicsit mégis…
Ha újra születhetnék: a tenger cseppje lennék!
Meleg szelek hátán néha a Nap felé lebegnék!
Onnan nézném a nagy vizet, milyen gyönyörű, végtelen...
Talán most is vízcsepp vagyok, és a tenger az életem?
Bicske, 2023. január 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése