Céltalanul

Catelyn:

Céltalanul

Néha úgy érzem, senki sem vagyok!

Kietlen utakon nyomot sem hagyok!

Ajkam mozog, de hiába, néma...

Mintha a szelet suttognám néha

Fény törése jelzi csak jöttöm

Termetem láthatatlanul pöttöm

Illatom szellő lég-üres csókja

Olyan vagyok, mint egy elszáradt rózsa

Hullámok hátán jajgatva vergődök

Hamisan kacagok: semmi baj, edződök!

De kedvem lenne néha csak sírni...

Mennyi gond, mennyi baj... Nem fogom bírni...

Mégis, holnap újra talpra fogok állni!

Ha kell meghalok, de nem fognak sírni látni!

Erős leszek, mert erősnek kell lennem!

Valami még sincs elég hozzá bennem...

Valami hiányzik, és a hiánya úgy fáj

Üres helye szinte a lélek húsba váj

Magamba fordulva kapkodva keresem

Mi lehet vajon, és mondd miért nem lelem?

Hiányzik a hit, a remény, a szeretet?

Nem szenvedtem talán korábban eleget?

Eddig erős voltam, és talpra tudtam állni!

De ha elveszek magamban, ki fog megtalálni?

Hiába-vágyaimhoz kevesek a tettek

Terveim, álmaim vajon hova lettek?

Hogy jobb legyen a világ, mit tudnék én tenni?

Hogyan tudnék az embereknek a hasznára lenni?

Mennyi gond, mennyi baj, sok kifogás - mind ócska

Mit tehetne mégis egy elszáradt rózsa?

Szerte fúj a szellő amikor már por leszek

Nem marad semmi belőlem, elveszek...

De most még itt vagyok, épp csak célom nincsen

Valaha-ifjúságom emléke a kincsem

Hadd segítsek én is! Figyelj rám! Itt vagyok!

Tennem kell valamit, mielőtt meghalok...

Óbarok, 2022. 07. 14.