Catelyn:
Gyerekek
A szemükön át már a jövőbe nézek!
Hol tőlük, hol éppen miattuk félek...
Jó lenne tényleg a jövőbe látni!
Felkészülni mindenre - nem pusztán várni!
Tudom, hogy fogják majd rossz dolgok érni!
Fognak mindnyájan zokogni, félni...
És eljön a perc, mikor egyedül lesznek,
Elkerülhetetlenül - akármit tesznek…
Jó lenne, örökké maradni - tényleg?
Megtanítani őket - hát nem ez a lényeg?
De honnan tudjuk, hogy mit kell majd tudniuk?
A szemükön át már a jövőbe nézek!
Távoli, sötét, ijesztő, félek...
Mert eljön a perc, mindegy, hogy mit teszek...
Boldogulniuk kell - úgy is, ha nem leszek...
Ha a szemükbe nézek... Vajon mit látnak?
Utakat amiket mások bejártak?
Múlt ködébe vesző emlékek tengerét?
Letűnt koroknak megfakult szellemét?
Két pillantás között megfeszül a jelen...
Időn és téren átsimuló selyem...
A tegnapnak jövője - a holnapnak múltja...
Az elmúló időt egy masszává gyúrja...
A szemükbe nézve a jövendőt kutatom...
Félek, bár feléjük kicsit sem mutatom...
Lesz bőven idejük nekik is félni...
Most kell megtanulniuk: élni!
Óbarok, 2022. 10. 24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése