Catelyn:
Novemberi napsütés
Az ablakon át tavasz ragyog!
Furcsa érzés: nem nyughatok...
Kedvem lenne szárnya kelni!
Csacska kis dalt énekelni!
Kint a réten lepkét űzni!
Hajamba virágot tűzni!
Selymes fűben hemperegni!
Bút és gondot elfeledni...
Gyermekként létezni újra,
De a tavasz sajnos messze,
Távoli, hogy tényleg lesz-e?
Az őszi nap fénye csalóka,
Nem válhat minden valóra...
De olyan jó álmodni néha,
Hisz az élet nem csak tréfa!
Ha pusztán borús részét látom,
Azt gondolom, hogy csak játszom!
Kell, hogy legyen szép is benne,
Hisz anélkül szörnyű lenne!
De ha nem találok szépet,
Magam festek álomképet!
Addig alszom majd míg lehet,
Bár álmodhatnék szépet veled...
Mány, 2022. 11.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése