Catelyn:
A fenyőfa
Olvastam egy történetet, valamikor régen.
Mikor is játszódhatott? Úgy emlékszem, télen…
Egy erdőben békésen, szép fenyőfák álltak,
És minden évben egy mesemondó kismadárra vártak…
Minden évben eljött újra, és mesélt sok szépről,
Meleg szoba mélyén lévő tarka-barka fényről,
Fenyőfákról, akik csúcsig pompás díszben álltak,
És szeretettel átitatva valamire vártak…
Lábuk előtt minden évben rengeteg a játék,
A díszek között elveszik a bánatos fa-árnyék…
Csengettyű szól, felharsan egy dicsőítő ének,
És csillagokként ragyognak fel még jobban a fények…
Minden évben eljöttek, hogy elvigyék a fákat…
A fiatalok képzeletben kis szobákban álltak…
Az idősebbek félelmükben gyanta-könnyet sírtak,
És kapaszkodtak a fagyos földbe ahogyan csak bírtak…
Egy kis fenyőfa évekig várt, hogy eljöjjenek érte…
Csalódott volt, hogy őt eddig nem vették még észre…
Pedig csak hogy nagyra, szépre nőjön, arra vártak,
És amikor már elég jó lett a törzsébe vágtak…
Nem gondolta, hogy csak így teljesülhet az álma...
Kellemesebb lenne, hogyha nem ennyire fájna!
De szívből hitte, hogy megéri, nem kellett hiába várni,
Hiszen olyan csoda szép lesz egy meleg szobában állni…
Átölelik majd – a csúcsig – a tarka-barka díszek...
Látványától megolvadnak a kővé dermedt szívek…
Lába előtt hever majd az ajándékok halma,
És ő lesz, aki a csengettyű szót legelőször hallja…
Megkötözték, messze vitték, vissza nem is nézett…
Minden percben kutatta, és várta a sok szépet…
Egy pince hűvös mélyében a magányos kis árva,
Reménykedő szívével az ünnepeket várta…
Szinte már feladta, amikor végre jöttek érte!
Felöltözve betakarta az ünnep tarka fénye!
Úgy volt minden, ahogy azt a kismadár mesélte,
Szép volt, talán sokkal szebb is, mint ahogy remélte…
Elmúltak az ünnepek, és tovaszállt a varázs…
A száraz fenyőfácskán végül felizzott a parázs…
Kidobva, elfeledve, és kiszáradva égett…
Az erdőben még nem gondolta, hogy így ér majd véget…
A mesemondó kismadár -ki ezt már nem látta -
Megint csak a távoli erdő mélyét járta…
Mindenkinek mesélt -amit látott-, a sok szépről!
A fenyőfákat átölelő, dicsőítő fényről…
Óbarok, 2022. december 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése