Catelyn:
A holdbéli ember Fent a Holdon öregember él magában, egyedül... Hogyha éppen kedve szottyan altató dalt hegedül... Csillag-lányok táncra kelnek zenéjére hirtelen, A Hold halvány fény-udvara mesebeli bálterem... Miért él ott magányosan? Azt a mese nem írta, De szemeit -sajnálatból- kislány-énem kisírta... Rossz lehet fent a magasban, magányosan, egyedül... Milyen szomorú dal lehet, mit magának hegedül! Hogyan ment fel? Talán vitték könnyű léptű angyalok? Csalogatták tündér fénnyel hívogató csillagok? Nagyon hosszú létrája volt, az égig felért egészen? De hogy mégis miért ment fel, a mai napig nem értem... Vajon visszajönne közénk újra, hogyha lehetne? Vagy inkább magányosan ott maradni szeretne? Vajon ott van még a Holdon, vagy azóta elrepült? És amikor költözködött, útközben is hegedült? Mesét mondtak, hogy a Holdon öregember éldegél... Teliholdkor hallgatózom, hátha hallom, mit mesél... Előfordul az is, hogy csak altatódalt hegedül... Ugyanolyan szomorúan, önmagának, egyedül... Néha azért integetek: nézz csak le rám, itt vagyok! Ha nem is olyan közel hozzád, mint a fényes csillagok... Én vagyok az egyetlen ki hallotta még a mesét, Hogy a Holdon régóta egy öregember éldegél?
Óbarok, 2023. január 7. Óbarok, 2023. Január 7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése