Catelyn:
Borongós
Napok óta esik, borongós a lelkem…
A felhők között a napfényt kutatom…
Alakul valami keserűség bennem,
De másoknak a boldogabb énemet mutatom…
Tudom, hogy örülni kell minden jónak,
Hiszen százszor rosszabb is lehetne!
Minden tétovázó, kedveskedő szónak-
De jobban esne akkor, ha nem esne…
Pedig szeretem az esőt. Azt hiszem. Néha.
Ablakon át, a meleg szobából nézve.
Túlcsordulhatott a mennyei dézsa,
És valamiért még nem vették észre…
Esik. A világgal napok óta ázom!
Minden hideg, rideg, nedves…
Mégis, talán a lelkem miatt fázom?
Vagy a kettő csakis együtt teljes?
Magamban kellene a nap fényét keresni?
Talán kicsivel melegebb lenne...
A tartós esőt hogy lehet szeretni?
Miért nem lelek örömöt benne?
Néha, azt hiszem, azért szeretem az esőt!
Meleg szobából, az ablakon át nézni…
Fejem felett az oltalmazó tetőt,
Ha az ég selymét a villám csattogva tépi…
Napok óta esik. Borongós a lelkem…
Lassan esőkönnyeket sírok én is...
Nem találom a nap fényét: bennem…
De örülök az esőnek. Kicsit. Mégis…
Bicske, 2023. 01. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése