Catelyn:
Földrengés
Megrendült a föld, és ledőltek a falak...
Ürességbe hullnak a vigasztaló szavak...
Válasz nélkül vesznek semmibe az imák...
Megrendült a föld... És megrendült a világ!
Egyre haloványabb a remény sápadt lángja...
Ki gyermekét, ki szülőjét sehol nem találja...
Családok vesztek -mind egytől-egyig- oda...
Lesznek akiket nem találnak meg soha...
Jelöletlen sírokban ismeretlen holtak...
Pár nappal ezelőtt még biztonságban voltak!
Nagyot fordult velük azóta a világ...
Haszontalannak tűnnek most az imák...
A romok alatt pislákol az élet néha mégis...
Sebesültet találtak, hát reménykedem én is!
Feszültségben telnek órák, múlnak el a napok...
Tömegsírokat szentelnek zokogva a papok...
Ledőltek a falak, és összetörtek álmok...
Lelkiekben közöttük most szemlesütve járok...
Kedvem lenne földre rogyni, keservesen sírni...
Mennyi baj és szenvedés! Hogyan fogják bírni?
Megrendült a föld, és ledőltek a falak...
Nem segítenek most a vígasztaló szavak...
Az imák válasz nélkül talán hiába is szólnak,
De reménykedem tartogat csodát még a holnap!
Óbarok, 2023. 02. 14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése