Catelyn:
Életem
Én nem kértem az életet. Adták. Minek?
De létem értelmét kívülem senki nem kérdi meg.
Ajándékba adták, vissza nem adhatom…
Isten nekem adta, így el sem dobhatom…
Van, ki a halált féli, én az élettől rettegek…
Míg ő az életét éli, én pont élni nem merek!
Gyávának születtem, szembe nem szállhatok…
Gyenge még a hangom, hát magamban lázadok!
Nem kérdezett senki, hogy kell-e ez az élet!
Hogy talán egyszer jobb lesz, csupán csak remélem…
De ha jobb nem is lesz, kérem, ne legyen már rosszabb!
Ezért könyörgöm Istenem, könyörgöm naphosszat!
Én nem kértem az életet! De adtad. Minek?
Hogy milyen célod van velem, senki nem érti meg,
De biztos oka van annak, hogy ilyen sorsot adtál!
Vajon milyen cél az, mire engem szántál?
Bármi legyen célod, nem szállhatok szembe.
Hiába is lázadnék, hisz a hangom gyenge…
Olyannak alkottál, hogy célodra jó legyek!
Miért nem mondod el, Uram, hogy mit tegyek?
Én nem kértem az életet! Adtad. Elfogadtam.
Bár teremthettél volna egy kicsit másabbnak…
Bátrabbnak egy kicsit, hogy élvezzem az életet!
De gyáva vagyok… Élni, szeretni nem merek…
Óbarok, 200….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése